Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Pomogáts Béla: A Trianon okozta sebek
A Trianon okozta sebek 13 rü, de egyetlen eszköz, amelynek alkalmazását hangosan követeljük, hogy e kérdésben tisztán lássunk. És ez az eszköz a népszavazás. Amidőn ezt követeljük, hivatkozunk Wilson elnök úr által oly kiválóan szavakba öntött nagy eszmére, amely szerint az emberek egyetlen kapcsolata, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. Ennek a nagy eszmének nevében, amely különben az erkölcsi alapon nyugvó egészséges emberi felfogásnak egy axiómája, követeljük a népszavazást hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tőlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy előre is alávetjük magunkat e népszavazás eredményének, bármi legyen is az. Természetesen követeljük, hogy a népszavazás olyan körülmények között tartassák meg, hogy annak szabadsága biztosítva legyen.” Ez a szabadság azonban akkor és ott: 1920-ban, a párizsi tárgyalásokon már senkit sem érdekelt — a Trianon-palotában aláírott békeokmány valójában megpecsételte Magyarország sorsát: jórészt ennek (meg az éppen csak születőben lévő magyar demokrácia 1919 márciusi korai „öngyilkosságának”) a következménye volt a húszas években lezajlott antidemokratikus restauráció, a harmincas évek berlini elkötelezettsége, a második világháborús hadba lépés - vagyis Magyaror-szág huszadik századi tragédiáinak sorozata. Ahogy Mohács annak idején megszabta a korábban virágzó magyar királyság végzetét, úgy szabta meg Trianon a husza-dik századi Magyarországét. Következményeit ma is tapasztaljuk, mind a szomszédok magyarellenes szenvedélyeiben, mind a magyar nemzeti tudat frusztrációiban. Az orvoslás ma is időszerű és ma is nehéz: a politika nemegyszer vezette tévutakra a gyógyító szándékot, talán a magyar és az európai kultúra körében kellene gyógyírt keresnünk azokra a ma is üszkösödő sebekre, amelyeket Trianon okozott. Gyenes Gábor Szászi Zoltán: Ka masz
