Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Pomogáts Béla: A Trianon okozta sebek
12 Pomogáts Béla láv követelést. Amennyiben ezeknek a területszerző igé-nyeknek is eleget tettek volna, Magyarország területe a trianoni területnek is csupán mintegy kétharmad részére terjedt volna ki. A trianoni végzést - ezek a szórványosan idézett történelmi dokumentumok is mutatják - végül is több politikai tényező alapozta meg. Csupán felsorolást próbálok adni ezekről: 1. A háborús vereség, amely egy olyan háború következménye volt, amely egy pillanatig sem állott a magyarság érdekében, ellenkezőleg, eleve a nemzeti tragédia lehetőségét mutatta, hiszen az bizonyos volt, hogy a vereség után az országot mohó szomszédai és kisebbségei feldarabolják, egy esetleges győzelem esetén pedig a Habsburg-birodalom átalakítására irányuló stratégiák fogják átalakítani a Monarchia szerkezetét. 2. A korábbi teljesen hibás nemzetiségi politika, amely a nemzeti kisebbségek (vagy legalább egy részük: a németek, a horvátok, a szlovákok és a ruszinok) megnyerése helyett szükségtelen és hatástalan intézkedésekkel idegenítette el a magyar államtól a nemzetiségeket. 3. A katonai csőd, az a politika, amely a(z írásunk elején említett nagy létszámú) magyar katonaságot szétzavarta, miközben az elszakadni kívánó nemzetiségieket jóformán felfegyverezte (az 1918-ban megvert román hadsereg kezében pedig, a világtörténelemben példátlan módon, meghagyta a fegyvereket - ezekkel vonultak be a románok 1918 végén Erdély területére). 4. A szociális reformok elmaradása,, amely jóformán érdektelenné tette a paraszti és munkásrétegeket az ország védelmében (szemben például a negyven- nyolcas szabadságharccal, mikor is a jobbágyfelszabadítás a honvédelem egyik legnagyobb politikai és erkölcsi erőforrása volt). 5. A Kun Béla-féle „vörös” uralom, amely Magyarországgal szembefordította a nyugat-európai polgári kormányzatot (igaz, azt is el kell mondani, hogy az országterület védelmének egyetlen sikeres és ígéretes akciója az az északi hadjárat volt, amely Stromfeld Aurél - egykori császári és királyi ezredes - nevéhez fűződött, és amelyet a népbiztosok, az antant követelésére, visszarendeltek - már pedig egy győztes hadsereget visszarendelni mindig vereséghez vezet). Ugyanakkor meg lehet állapítani, hogy Apponyi Albert és az általa vezetett delegáció igen sokat (ámbár eredménytelenül) fáradozott azon, hogy enyhítse a kíméletlen békefeltételeket. Az elmúlt évtizedek során többször Apponyi szemére vetették, hogy a teljes és integer történelmi Magyarország fennmaradásáért szállt sikra és nem tett határozottabb javaslatot arra, hogy a vitatott területek hovatartozását a rajtuk élő lakosság népszavazás útján maga döntse el. Ez nem felel meg a tényeknek, minthogy mind Apponyi általánosságban, mind a magyar békedelegáció dokumentumai konkrét formában a népesség megkérdezését javasolták. Apponyi maga a területi döntések egyetlen valóságalapjának a népszavazás rendszerét tekintette, mondván: „A valóság megállapítására rendelkezésükre áll az eszköz, egysze-
