Irodalmi Szemle, 2010
2010/6 - Pomogáts Béla: A Trianon okozta sebek
A Trianon okozta sebek II Gondolom, arra nem kell külön felhívni a figyelmet, hogy az erdélyi területek korábban soha sem voltak Románia részei, a „visszakerülés” elvének így semmiféle történeti alapja nincs. Bratianu, igaz, balkáni politikus volt, és a Balkánon az államérdekből elkövetett hazugságok sohasem tartoztak az erkölcsi értelemben helyteleníthető megnyilvánulások közé. Beneš miniszterelnök azonban egy nyugati jellegű, polgárosult nemzet nevében lépett fel, és mint ilyen ragadtatta magát hasonló hazugságokra, midőn a Felvidék jogállásának megváltoztatását követelte: „Szlovákia hajdanán - fejtette ki - a cseh-szlovák állam részét képezte, amíg a magyarok a 10. század folyamán le nem rohanták. A hódítók sikertelenül próbálták elmagyarosítani az országot. A lakosság mindmáig cseh érzelmű, s az új államhoz kíván tartozni. Szlovákiában sosem volt példa szeparatista próbálkozásra. Ugyanaz a nyelv, ugyanazok az eszmék, ugyanaz az uralkodó vallás. A szlovák nemzeti lelkesedést mindig is a magyarokkal szembeni ellentét táplálta.” A prágai álláspontot kifejtő politikus a megszerezni kívánt terület lakosságának nemzetiségi összetételéről is ugyanazzal az ítélőbírák megtévesztését szolgáló rabulisztikával beszélt, mint bukaresti kollégája. Például Lloyd George-nak arra a kérdésére, hogy vajon a szlovákság milyen arányban lakja a Duna vidékét (északi partját), amely végül a csehszlovák állam része lett, Beneš a következő választ adta: „e terület elcsatolásával a csehszlovák államhoz mintegy 350 000 magyar kerülne. Ám ismét hangsúlyozza, hogy vidéken erőszakos elmagyarosítás folyt. A fenti adat egyébként a Pozsony és Vác közti területre vonatkozik. Hozzátenné azt is, hogy a folyó túlpartján jó néhány szlovák szórványtelepülés van. így például csupán Budapest környékén vagy 150 000 szlovák él. Őket kompenzációként magyar fennhatóság alatt hagynák.” A párizsi béketárgyalások ilyen módon az eltorzított vagy éppen légből kapott etnikai adatok zsibvásárévá váltak, és miután a győztes antanthatalmak képviselői egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy európai, kivált velük szövetséges , államok miniszterelnökei közönséges hazugságokat terjesszenek a békekonferencia elé, nagyjából elfogadták az utódállamok kívánságait. Noha a mohó utódállami követelések verifikációja érdekében a nagyhatalmak szakértői bizottságokat hoztak létre, ám időközben felértékelődött Románia - Oroszország ellenében - és Csehszlovákia - Németország elleni - stratégiai szerepe. így azután az etnográfiai szempontok a stratégiai megoldások áldozatává váltak. Csupán néhány kirívóan igazságtalan területszerzési követelését utasították el, így elutasították azt a Beneš által előterjesztett javaslatot, amely a Dunántúl nyugati részén egy csehszlovák korridort kívánt volna létesíteni a jugoszláv határig a két szláv állam területi összeköttetésének megvalósítására, s ugyancsak elutasították a Salgótarjánra, Miskolcra és a tokaji borvidékre bejelentett csehszlovák igényt, az Orosháza, Békéscsaba és Hódmezővásárhely megszerzését célzó román, valamint a Pécs birtoklására irányuló jugosz-
