Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Merényi Krisztián: A potyázó (novella)
A potyázó 49- Uram, ez hagyomány. Apám méltóságteljes ember volt. A kalapot csak szűk körben vette le.- Értem, értem, ez is egyfajta válasz. Maga ismeri Szintúgyékat? A múlthéten is láttam az unokája esküvőjén.- Igen, ott voltam! Nem egy Szintúgyot tanítottam, nem egy generáción keresztül. A szigorú küllemű férfi lemondó ábrázattal foglal helyet, mintha méltatlannak tartaná a további társalgást. Egy asszonyka a halottról kezd beszélni, borongó- sabbá téve az amúgy is komor hangulatot. A kalapos hevesen rázza a fejét és mindenkinél fájdalmasabb fintort vág. Amint megérkezik a jó fűszeres bor, annak címkéjét lesi, és már alig hallja az óbégató asszonykát. A kalapos úr jól megtörni magát a frissen szervírozott pörkölttel. Amikor már egy falat sem megy le a torkán, feláll. Hűvös tekintettel körbenéz, kézbe veszi kabátját, és mély fejhajtással elköszön. Hazagyalogol csinos kis házába. Ledől a heverőre, és bejelöli a Temetői Közlönybe a közelgő temetési időpontokat. Éjjeliszekrényén valahai kisbabája és ifjú felesége porosodó fényképe. Tavaszi táj
