Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Bodor Miklós László: Kora ősz (novella)
50 Bodor Miklós László ЮвЯ0ЙН»Ш?п!кШ.:^Ш^^5ч:»ЙШйяШ1 о® Шл&Шкю M <1Шйш5’Д 1л$ г* fs-ä V; Kora ősz A faluban visszanyerték alakjukat a szilvafák. Terhüket vesztett ágaik már eredeti, mondhatni büszke tartásban állnak. Némelyik körtefa még neveli a zamatos, kásás gyümölcseit. Agaik még karókkal alátámasztva görnyednek. Göcsörtös testükkel, hajlott formájukkal gazdáikat, az öreg, botoló, mankókkal tipegő, ráncos arcú, görnyedt öregasszonyokat idézik számomra. A baromfiudvarok népe is fogyóban. Az öregek kötőjében mind kevesebb a „szemes”, amikor hátramennek a csendben káráló tyúkok közé. Már nagyrészük a hűtőben. Az udvarok felseperve, a „mamák”, „dédik”, „nagyik” pedig száraz szemmel lesik a kispadon ülve az utca végét. A kocsit, hogy jön-e már? A csirkék, tyúkok, kacsák a hűtőben ugyanazt a kocsit várják, melyet az aggok a pádon: a visszatérő fiatalok viszik magukkal a messzi otthonaikba. Ahogyan a gyümölcsöket, a gondosan eltett zöldségek csomóit is. Apránként, mert a távoli város lakásaiban nincs hely a tartalékolt élelemnek... Hűvös, levegős kamra, bort érlelő, termény tárolására alkalmas pince nincsen ott! Hét végén kinn ülnek az öregek. Nézik, lesik az ismerős motorhangokat. Az utca végét... Azt a végét - mert az utcának két vége van -, amerről a kocsi szokott érkezni. A kocsi, amelyik a messze költözött gyerekeket, unokákat, dédunokákat hozza. A messze gurult gyümölcsöket. Messze gumltak a termő, ékes ágtól, mert itt megfogyatkozott a munka, no meg a távoli csillogás messzire csalogatta őket. Mi volt előbb? A talmi csillogás, a hívogató szirénhang miatt-e, vagy a megszűnt közeli gyár miatt kellett odébbhúzódni? Először még büszkén is mondogatták egymásnak a szülék: a fiam művezető lett oda-távol a gyárban. A fiatalok, az unokák távolléte nem kezdett sajogni mindjárt. Aztán, mert mind kevesebb lett a padokban a gyerekség, előbb a felsősök kezdtek a szomszéd falvak valamelyikébe járni, s majd a kisebbek is. A tanítók mentek az iskola után. Tavalyig ugyan még itt volt az öreg iskolamesterek utolsó mohikánja. De a tavalyi perzselő nyár elvitte őt is. Ő még ismerte a falu népének nagy részét, hisz a régi iskolában, amit azóta le is bontottak, ő szoktatta betűre a mai öregeket kicsi korukban. Egy teremben négy osztályt!
