Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - Pomogáts Béla: Számvetés és számadás (Emlékbeszéd Fábry Zoltán első köztéri mellszobrának megkoszorúzása alkalmából)
4 Pomogáts Béla ségére és mégis az összességet képviselőn, mert aki itt szót kér: író, szlovenszkói magyar író.” Ma nem vagyunk kiszolgáltatottak - annak ellenére, hogy Magyarország nem az, aminek lennie kellene, hiszen a teljesen értelmetlen és a nemzet hagyományait, történelmét, kultúráját szüntelenül megalázó pártcsaták tévutakra terelik a gondolatot és a cselekvést, és utat engednek - nemcsak Szlovákiában, hanem Kárpátalján és időnként Erdélyben is - azoknak a nacionalista erőknek, amelyek ki akarják és ki tudják használni a magyarság gyengeségeit. Mégsem vagyunk kiszolgáltatottak: van egy, ma talán bénult, de cselekvő erejét nemegyszer bizonyító magyar értelmiség, és teljes jogú tagjai vagyunk az európai népek közösségének. Igaz, az uniónak mindenképpen nagyobb figyelmet és elszántságot kellene mutatnia akkor, amidőn a közösség keleti részében sérülnek magának az uniónak az alapelvei. De még ha magunkra maradunk, akkor sem szabad feladni a helytállás, a szembeszegülés és a közös cselekvés erkölcsiségét: valamennyien felelősek vagyunk azokért a magyarokért, akiket most a demokrácia, a humanitás és Európa hagyományos szellemiségével teljesen ellenkező állami stratégiák a maguk áldozatának szemeltek ki. A demokráciának, a humanitásnak és az európai szellemnek mindenképpen fontos szerepet kell kapnia a magyar-szlovák konfliktusok rendezésében. Fábry Zoltán idézi, ugyancsak A vádlott megszólal érvelése során az államalapító Masaryk elnök szavait: „A demokrácia nem uralmat jelent, hanem az igazság biztosításának munkáját. Mert az igazság a humanitás matematikája.. .Csak humanitás által tarthatjuk fenn magunkat.” Szeretnék bízni abban, hogy ezeket a szavakat előbb vagy utóbb azok is meghallják, akik most minden belátás nélkül, teljesen egyoldalúan akarnak intézkedni több mint félmillió szlovákiai magyar sorsáról. Aki egyetért Masaryk imént idézett szavaival, az a szövetségesünk. (Elhangzott a 40. Fábry Zoltán Emléknapok szepsi ünnepségén, ahol az író mellszobrát ko- szorúzták meg.)
