Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Hogya György: Tévelygéseim (3)
Tévelygéseim (3) 83 hitványakhoz. Menekülj láthatatlan bosszújuk elől! Színbosszúval telvék ellened. Ne emeld többé karod ellenük! Se szerük, se számuk, s nem a te osztályrészed, hogy légycsapójuk legyél ”. Z. **** Jóval később, 1825-ben, hosszas összehasonlító-nyelvészeti vizsgálódás után Eugene Bamouf egyértelműen bebizonyította, hogy a Dasztúr Dáráb által (du Per- ronak) elmondott, az Aveszta állítólagos szó szerinti újperzsa fordítása „ az Aveszta általános értelmét csak sejteni engedé, igaz értelmét azonban nem nyújtó”. Ezt az állítást csak megerősíti R. C. Zaehner oxfordi professzor, aki szerint a zoroasztriánus vallás dicső napjai Nagy Sándor színre léptekor véget értek, s követői azóta csak örökös félhomályban tapogatóznak. Valójában - a párszikon kívül - nagyon keveseket érdekel, mennyire hitelesek Zarathusztra gondolatainak tolmácsolói (miként a keresztények is ugyancsak meglepődnének, ha a Paraklétosz megjelenne - hogy önmagát megvédje és számon kémé rajtuk a rengeteg szent imádatát). „Minden század úgy viselkedik, mintha ő lenne az emberiség első százada.” S mindenki azt keresi ebben a zavarosban, ami neki a legmegfelelőbb. A hatalom emberei sem csupán a hatalom áldoztai... hanem az örökös félhomályé, amely megakadályozza őket abban, hogy tisztán lássanak. ***** Geothe azt állítja: „ hogy a költőt megismerhessed, hazáját felkeressed!” Mereskoszkij pedig hozzáteszi: „a vallását kell megismerned’. Tudta, hogy a vallás gyakorlása, tagadása által ismerhető meg igazán az író, költő. Azonban du Perron világa nem pusztán a XVIII. század volt, s környezetének vallása, pontosabban vallásai ebben az esetben félrevezetnének. Nem elég a saját századára tekinteni, mert ő maga sem csak abban élt. Tanácstalan vagyok, amikor meg kell magyaráznom valakinek a viselkedését, akit nem ismerek személyesen, ugyanakkor zavarba hoz, ha arra gondolok, hogy az illető mégiscsak közelebb áll hozzám, mint valamikori önmagam, aki régi fényképekről mosolyog rám. Azt a valamikori önmagamat az állandó változás kérlelhetetlen ereje taszítja el tőlem, s ez a folyamat elidegenít mindattól, amit valamikor mondtam vagy tettem, míg a történelmi személyiség az állandó erkölcsiszellemi tartásának állandóságával vonz. Sir Eskin Perry maga sem tudta meghatározni du Perron jellemét, hiszen egyszer nagyon kedélyesnek, jószívünek, és barátságosnak tünteti fel, akinek „bája, műveltsége, fürge esze és nagylelkűsége segítségével sikerült helyet találnia a francia gyarmati közösségben, heves természete és őszinte, bár nem feltétlenül jóleső véleménye hangoztatása ellenére is”. Máskor, később pedig — főleg a Biquant
