Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Zirig Árpád versei (Egyetlen pipacs, Délután Mahdiában)
44 Zirig Árpád versei az állítás, mint ahogy az állítások túlnyomó többsége, ez is hamis, de látszólag békés lélekkel belenyugodtam, mint a napóra mutatója az est érkezésébe. A gyakran megismétlődő félelmeimet láthatatlan pórázokon elviselhető határokon belül sikerült tartanom, mint a négylovas hintót hajtó parádés kocsisnak a fogatot, éppen ezért, ezek után úgy határoztam, hogy mégis nagy dolgokat hajtok végre, mert ez most egyre aktuálisabbnak tűnik. Álomképek végtelenje úgy nehezült rám, mint a Kárpátok lejtőire a lelkek bús bánata. Felhő borította be az arcom, amikor kocsimmal otthonról a nagyváros felé haladtam. Csontjaim között fújni kezdett a szél. Eszembe jutottak az elmúlt éjszaka látomásai... A megbízatás, amelyet egy ősz öregtől kaptam, aki ezerszáz évesnek vallotta magát, megértettem. A városban ért nyelvi megalázás után rájöttem, hogy a megbízómmal váltott szó nélkül is szót tudok érteni. Az életem értelmére rátaláltam. Most már tudom, meg fogom szervezni a Csallóközi Magyar Köztársaságot Ébren is álmodom, pedig az iljúságom már kóválygó megroggyant lépteimbe menekült. Sok minden még zavaros, rendezetlen de csakis egy nyitott álomalakulat jöhet számításba, amelyhez később csatlakozhatna például Mátyusföld, Palócföld, Gömörország, Ungvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék is, de ha a maradék ország is csatlakozni szeretne, arról bizonyosan népszavazást kellene tartanunk. Most úgy érzem, hogy nincs egy tetves lyuk sem, amit őszintén hazámnak vallhatnék. Holnap nekilátok a programpontjaim pontos kidolgozásának. Elkészitem a lakossághoz intézendő röpirataimat (dekrétumaimat), s ha szittya kedvem támad és ha a Napom is megfelelően süt,
