Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - TANULMÁNY - Kő-ország fia Amerikában (Lacza Éva beszélgetése Cselényi László, József Attila-díjas költővel)
Kő-ország fia Amerikában 39 is volt már ilyen élménye, három hónapot töltött a tengeren túl, és hát éppen ezzel kapcsolatban kételyeimet fejeztem ki, hogy hogyan is alakul ki majd a Párizs- könyvem. Igaz, én elég sokat írtam Párizsról, naplóféle dolgokat is, de mégiscsak negyven éve voltam ott, nagyon régen, s ha nincs új élmény, ami mindezt kiegészíti, akkor az emlékezés egy kicsit nevetségessé is válhat. Nos, éppen Duba adta az ötletet, hogy kezdjem Párizzsal és Amerikával fejezzem be. Ez elég jó ötletnek bizonyult. * Nem akarod ezt útirajzszerűen megírni? Nem klasszikus útirajzként, hanem inkább valamiféle önéletrajzként, amelybe ezek az élmények is beleférnének.- Hisz ez itt a probléma, hogy mindenki elvárja tőlem az élménybeszámolót, de egy kicsit már kiöregedtem az útirajzírás műfajából és nem is érdekel. Nem beszélve arról, hogy bizony mostanában már nincs hol elhelyezni írásokat, és nincs kedvem ilyen meg olyan igényeknek eleget tenni, csak hogy megjelenjenek. Az én egész eddigi életművem oda kezd torkollni (és ezt már sokan kezdik észrevenni), hogy vagy ellenzik, vagy jóváhagyják mindazt, amit írok. Úgy látszik, nincs középút. Túlságosan „megrontott” engem ez a Mallarmé-féle, egyetlen könyvbe szublimálni az életművet megoldás. Nos, ez talán kezd sikerülni, legalábbis a verseket illetően. De hát miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni a próza területén? * Úgy gondolod, hogy a prózai írásaidból is megalkotnál egy hasonló szerkezetű opust, mint az Aleatória?- Valami ilyesmi kezd kirajzolódni előttem, s most elsősorban ez a jó ötletnek látszó, „az értől az óceánig” téma köré szerveződne a kötet, a munka. A Kőország számára megejtettem egy hosszabb írást, Érzelmes utazás az eltűnt idő nyomában Gömörországban címmel. Tehát ha most azt mondom, hogy végeredményben ez is egy útirajz, és ehhez hozzáteszem a könyvben még nem megjelentetett, párizsi élményeimet felvonultató írásaimat, nem beszélve eddigi naplóim megfelelő részeiről, és ha mindehhez hozzákerülnek az amerikai élményeket, az Aleatória négy szólama végeredményben, prózában is megvan. * * És már készen is van a könyv.- Igen jói tapogatózol, szóval itt tartok most éppen. Csakhogy amikor én ezt szépen elképzeltem Amerikában, elfeledkeztem egész Közép-Európáról, a felvidéki magyarságról. De amint hazacsöppentem, ismét szembesültem az itteni körülményekkel és főleg azokkal a viszonyokkal, amelyeket néhány hétre odahagytam (példának okáért, hogy mennyi pénz várható, vagy nem várható a könyvkiadásra). Innentől aztán már egészen más fényben kezdem látni a dolgokat és csak arra tudok gondolni, hogy valamiképpen teljesen függetleníteni kellene magamat attól, hogy ezt most hová, kinek írom...
