Irodalmi Szemle, 2010
2010/5 - Kulcsár Ferenc versei(Episztola a versírásról egy barátomnak, Isten elől elrejted orcád, Ezerkilencszázhatvankilenc csúf nyarán, Isten ezer mosolyával mosolygó világom)
1 Kulcsár Ferenc versei Episztola a versírásról egy barátomnak A múlt évezred hamvazó havából vettem a leveled, barátom: invitáltál, írjak verset a lapodnak - az örök holnapoknak. Késtem a verssel. Most már a harmadik évezredben vagyok, tavaszelőben, ünneplőben — élet és halál szavait jegyezgetem éppen... ... imént egy katicabogárka röppent a szobámba, körbefutva készülő versem, nem marad-e ez is nyersen, hanem megíratik nagy erős szavakkal, s nem rontatik vassal, sem égi haraggal. Ó, katicabogárka, szállj fel az égbe, mondd meg ott az istenkének: zárja be a hideget, nyissa ki a meleget. De ki nyitja ki, barátom, az egeket? Kit kér Zrínyi, amint ígyen eseget: Adj pennámnak erőt, úgy írhassak, mint volt, olvassa az eleven, betűzze a holt. 2 Idézzem a Veszedelmet? Szent királyunk intelmeit? Világok leomló hegyeit? A Himnuszt vagy a Szózatot?...
