Irodalmi Szemle, 2010

2010/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csehy Zoltán: „...a kritikus, mint epigrammaköltő...” (Cselényi László A kezdet s az egész című kötetéről)

77

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

. .a kritikus, mint epigrammaköltő..

(Cselényi László A kezdet s az egész című kötetéről)

A Hérakleitoszt megidéző A kezdet és az egész című kötet több szempontból is kuriózum Cselényi László életpályáján: részint azért, mert Cselényi eddigi jelentős kötetei mindig határozott - véleményem szerint elsősorban zenei fogantatású - kompozíciós stratégiák mentén szerveződtek hangzáskomplexumokká, geometriailag is tagolt szöveghalmazokká (az Elvetélt szivárvány pl. elsősorban Stockhausen Stimmung című zenemüve alapján értelmeződik egészként, a Téridő-szonáta Boulez és Cage nyomán, az Acetilén ágyak Bartók és Berio világa felől olvasható, az Aleatória pedig nevében hordozza szerkezeti alapelvét), részint pedig azért, mert nem a megszokott felülírástechnikát, hipertext-gesztust képviseli, hanem mintegy a szelekciós konzerválás klasszikus módszerét követi, azaz az életműben (leszámítva a két korai kötetet) példátlanul hagyományos, mondhatni konzervatív. E szempontból talán még az a kijelentés is megkockáztatható, hogy a jelen Cselényi-kötet a szerkesztő, Tőzsér Árpád müve, strukturált Cselényi-olvasata.

A kötet ezúttal nem alapanyagként kezeli a korábbi konstellációkat, hanem egy-egy gesztust, tömböt megismétel, s e tömbidézetekből áll össze egy kronologikusan (1956-2006) determinált felépítmény, mely egy pálya állomásait hivatott ívként bemutatni, ahogy a kitűnő értelmező utószó (Mekis D. János munkája) is teszi.

Megszoktuk már, hogy Cselényi (most jócskán leegyszerűsítőleg fogalmazva) a boulezi aleatória zenei alapelveit alkalmazza irodalmi környezetben: javaslatrendszert kínál, nem előír, az olvasás irányait felszabadítja és minimális irányadásait az olvasónak tett javaslatok összességeként tünteti fel, mely a közös alkotás megszületéséhez vezethet, amennyiben a befogadó hajlandó termékenyen bekapcsolódni a játékba.

Cselényi egyetlen könyvet ír, mégpedig a közismert Mallarmé-koncepció szerint. Kikerülhetetlen továbbá Boulez folyamatosan újrakomponált és átstrukturált Pli selon PH című remekművének hatása, mely gyakorlatilag zenei Mallarmé-bi- ográfia. Cselényi is valamennyi szöveganyagát, annak hordalékait, fragmentumait örökíti tovább kompozícióról kompozícióra, illetve zúdítja árvízszerüen az olvasóra. Vagyis ráncot halmoz ráncra, hajtást hajtásra, gyűrődést gyűrődésre, azaz: „Comme furtive d’elle et visible je sens /Que se dévqt pli selon pli la pierre veuve.” Vagyis: „csaknem rejtekezőn és szemmel láthatom /özvegy kő vetkezi ráncról ránc