Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - TANULMÁNY - Hogya György: Tévelygéseim (2)
Tévelygéseim (2) 63 el is fogadom, de számomra kellemetlen. Érzem és értem, hogy ő maga sem tud tőle szabadulni; öröklött tulajdonságról és képességről van szó, sőt mi több, a mindennapi életben hasznosabb, életrevalóbb képesség, mint az én mélabús természetem, mégis, ha választanom kellene, hogy olyan legyek-e, mint ő, vagy megmaradjak ennek a szánalmas, élhetetlen fickónak, akkor inkább lemondanék az életrevalóság eme képességéről. Amikor azt mondom, végre elővettem Sir Eskine Perry írását és olvasni kezdtem a már említett ifjú du Perron kalandos útját Indiába, hogy megismerje a régi perzsa szent szövegeket, tulajdonképpen nem fejeztem ki, és nem is tudom leírni, azt az állapotot, ami ilyenkor jellemez, ugyanis miközben az iíjú du Perron hebehurgya elutazásának körülményeiről olvasok, egyfajta különleges érzékkel követem a köröttem zajló eseményeket is. A lassan induló beszélgetés zsongásából kisejlő szándékok, indulatok és érzelemmegnyilvánulások csápjai engem is körülölelnek, és miközben a háttérben elraktározom a kapott információkat, ezzel egy időben agyam segítségül hívja mindazon ismereteket, amelyek segítségével azonosítom és egyeztetem az olvasott anyagot. Vannak tehát helyzetek, mikor kihegyezett figyelmem élesen kíséri a mellettem párhuzamosan zajló eseményeket. Ezek a látszólag egymástól függetlenül külön álló dolgok azonban egy rejtélyes, magával ragadó örvény középpontja körül keringenek, és csak lassan világosodik meg a közöttük lévő, nehezen felismerhető összefüggés. Megtudom tehát, hogy a kezdeti lelkesedést és főleg elhatározást követően du Perron hajóra száll, és az öt hónapos hajóút alatt rengeteget szenved. Először tengeribetegség, majd hasmenés gyötri, végül örül, hogy megússza a járványt, amely a hajón legalább száz áldozatot szed. Lesoványodva és kimerültén ér — távolról sem a világ végére — Pondicherrybe. Pontosan el tudom képzelni a jelenetet, amikor a sápadt, nyúzott fiatalember találkozik M. de Leyrit-tel, India dölyfös főkormányzójával. A méltóságos úr nem tud mit kezdeni a „se szolga, se úr” fiatalemberrel, aki ráadásul hetet-havat összehord valamiféle kéziratokról és megfejteden írásokról. Nem kell különösebb látnoki képesség ahhoz, hogy kitaláljuk a választ: - Majd meglátjuk, veti oda kegyesen, és én keserű szájízzel gondolok pozsonyi küldetésemre, amelynek lehetséges kicsengését máris megelőlegezi ez az időtlen jelenet, amelyben elkötelezettek vívják reménytelen harcukat a dilettánsokkal vagy a még rosszabb politikusokkal. Ekkor támad fel bennem a gondolat, hogy du Perron nem (csak)saját korának polgára volt, miképp sokan vagyunk azóta is, akiknek nem ebbe a korba kellett születnünk. * * * Talán nem egészen világos számodra, miért is ment du Perron Indiába, ha a szövegek perzsa eredetűek. Nos, a történetnek vannak teljesen érthető fordulatai és vannak egyelőre meg nem fejtett részei.
