Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - TANULMÁNY - Hogya György: Tévelygéseim (2)
64 Hogya György Nem tudjuk például, maga Zarathusztra mikor is született. Vallási források az időpontot kr.e. 6000 és 600 közé teszik. Kutatók azonban jelentősen szűkítik a szóba jöhető periódust, s a történeti források alapján ez az időszak a Kr.e. 6. századra esik. Az első vallásalapítóként számon tartott bölcset sokan ismerték, magyarázták, és főleg rengeteget dolgoztak azon, hogy tanait megváltoztassák. I.e. a VI. században az akhaimenidák államvallássá tették Zarathusztra tanait, amely a jó és rossz fogalmaira épült, szükségszerűen jó és rossz istenekkel. A jó istene Ahura Mazda, a rosszé Ahriman. Érdekes (vagy nagyon is természetes?), hogy sokan sokféleképpen magyarázták a prófétát, még felsorolni sem lehet, ki mindenki hivatkozott rá, és folyamodott hozzá. Magyarázták legelőször is saját papjai, a mágusok, később a görögök, majd a középkor, még később Thomas Hyde-nak a Zarathusztrával kapcsolatos tudásanyag rendszerezése után, Rameau-n, Voltaire-en, Mozarton, és Wagneren keresztül sok művészembert foglalkoztatott, majd Nietzsche hozta vissza a köztudatba, hogy csak egypár nevet említsek. A perzsáknál azonban nem csupán az akhaimenidák leverése után - Nagy Sándor fellépését követően - maradt népszerű, de a Párthusok uralma alatt, majd nem kis mértékben Máni próféta érdemeinek köszönhetően — és persze „megreformálva” - a szászánida birodalomban (i.u. III.sz-tól a VII.századig) is államvallás lett. (A zoroasztriánus naptár, melyet még ma is használnak, III. Jazdagird trónra lépésétől, azaz i.u. 632. június 16-tól számitja az éveket). Igaz, mint említettem, jócskán megváltoztatva, hiszen többek között a tűz imádatát Zarathusztra nem írta elő, a haoma növény élvezetét pedig egyenesen tiltotta, ám a papok érdekeinek ez így felelt meg. Mindaddig, míg nem jött az iszlám, amely rettenetes akaratosságával kiűzte a zoroasztriánus tanokat és híveit, akik egy része elmenekült Indiába — ők lettek a párszik - , s ott őrizgették a régi vallás maradványait. Ez a kis történelmi kitérő talán elég ahhoz, hogy érthető legyen, miért ment du Perron Indiába és nem Perzsiába. Mert Perzsia a 8. századtól musz- limmá vált, a fellelhető iratok nagy része pedig Indiába került. Mint említettem, du Perron a XVIII. század fia volt, s ezekben az években, azért már természetesen tudtak valamit a perzsákról. (Csak éppen az óperzsa írást nem értették, miként Egyiptomról is voltak adataik, ám amíg meg nem fejtették a hieroglifákat - köztudatban élő elképzeléssel ellentétben nem képírás, hanem ideogrammákkal és determinatívumokkal teli szótag- és betűirás - , valamint a hieratikus írást, nem értették a jelentésüket.) Hogy csak a magyarokat említsem, már Comides Dániel, a pesti egyetemen a diplomatika és heraldika tanára, megállapította a göttingeni akadémián 1785-ben felolvasott Commentatio de religione veterum Hungarorum (Értekezés a régi magyarok vallásáról) című székfoglaló előadásában, hogy őseink egyistenhitüek voltak, és a tűz tiszteletét illetően, melyet arab szerzők is említenek, igen helyesen hozzáfűzi, hogy ,,nem a házban égő tüzet tartották a magyarok és hasonlóan a perzsák is a legfőbb istenség jelképének, hanem az égi örök tüzet, vagyis a Napot, amely mindeneket melegít és fényének sugarával a halandókat élteti. "
