Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - TANULMÁNY - Hogya György: Tévelygéseim (2)
60 Hogya György A lelkem mélyén már rég feldolgoztam és elraktároztam semmitmondó lényem titkát.) Általában kerülöm a kapcsolatfelvételt, és nem szívesen állok szóba idegenekkel. Bármi okból idegen a közeg és annak egyedei, amelyben élek, nem kívánom feloldani a köztünk lévő idegenkedést. (Szeretem a magány függönye mögül meglesni az embereket. Megpróbálni megkeresni bennük azt, amiről ők maguk sem tudják, hogy birtokában vannak.) „A fáradt embert legyőzi a sorsa, az ember tudomásul veszi a dolgokat és így lesz néző és élvező” (Baumgarten) Amíg lehet, nem hagyom magam rákényszeríteni útitársaim kommunikációs kényszerpályájára, mivel meggyőződésem, hogy nem is az igazi gondjaikról beszélnek, hanem kódolt, rejtett fájdalmak, bosszúságok és csalódások zavarják lelkűk víztükrét. Bennük sincs meg az az elemző készség, amellyel tárgyilagosan kezelhetnék az adott gond — saját létük— lényegét, ugyanakkor csak nagyon nehezen fogadják el, hogy valaki más esetleg jobban ítélheti meg az ő helyzetüket. így ugyan kialakul köztük egyfajta „társalgási művészet”, ám ez meglehetősen távol jár attól, ami igazán érdeklődésre tarthat számot. Legalábbis a részemről. * * * Időközben a fülkében beindul a beszélgetés, az utazó és a feltehetően nagyon - mindenesetre látványosan - vallásos hölgy között. (... idézetek vég nélküli tömkelegé __ Minden szavuk, minden mondatuk állandóan ismétlődő, emberek között — kortól és helytől függetlenül — körbejáró közhely... ) A hölgy gyermekei kint vannak Németországban, és hangjából persze kicseng, hogy Németország jó ország, jó ott a megélhetés, és szerencsés, aki ott munkát kap. Meg kell ugyan dolgozni a pénzért, de meg is fizetik. A férfi viszont saját magáról beszél; bejárta az egész világot, volt az Amazonas mentén, Vietnamban, a Himalájában, Bangkokban, most éppen Oroszországból tart hazafelé. Csapnál jött át. Utoljára Kaulina mellett dolgozott, hogy megkeresse a hiányzó összeget a hazautazáshoz. Nem mulasztja el hozzátenni, hogy ott raboskodott Szolzsenyicin is. Más esetben talán hidegen hagyna egy ilyesfajta bejelentés, mivel gyakran tapasztaltam hogy a látványos mondat semmitmondó felszínt takar, ám most valami miatt odafigyelek. Értéket, további mondanivalót sejtek. Elvégre hagyományosan — útleírás és fényképalbum formájában — az ő és hozzá hasonló bátor emberek információi jutnak el hozzám, amelyeket aztán vagy elfogadok, vagy sem, de nagyrészt felhasználok, megtanulok, és ezáltal élvezem a tudás gyönyörűségét. О az, aki fáradhatatlanul gyűjti a tudásanyagot, sőt segit rendszerezni is. Különbség persze, megtudni, mennyibe kerül Bangkokban a szállás, és tudni, mit
