Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - TANULMÁNY - Jakab István: A jelzős szerkezetek összevonásának törvényszerűségei
48 Jakab István leteiben és érintőlegesen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A kérdés jelentéstani vonatkozására a jelentéstanban találunk tájékoztatást a jelentésátvitellel foglalkozó részben. A nevek szószerkezetbeli összefüggésének alapján végbemenő jelentésátvitel során jelentéstapadás jön létre: a jelzős szerkezetek jelzett szavának jelentése a jelzőéhez tapadhat (vő. tokaji, feketét, negyedikre stb.). A szófajtanban gyakran említik a nyelvtanok a szófaji átcsapást (alkalmi, állandósult), többek között a melléknevek és számnevek alkalmi főnévi használatát. S ha egyáltalán magya-rázzák ezt a jelenséget, akkor általában a jelentéstapadás szolgál rá magyarázatul. A szóalaktanban szó esik arról is, hogy bizonyos főnévi toldalékok mellékés számnevekhez is járulhatnak ez utóbbiak alkalmi főnévi használata esetén. A mondattan foglalkozik az egyes mondatrészek szófajiságával is, s itt is hangsúlyozzuk, hogy főnévi szófajú mondatrészek szerepét mellék- és számnevek is betölt- hetik ún. alkalmi főnévi szerepben (A barna tetszik nekem: alany; Kettőt vett: tárgy stb.). Sőt a kérdőszók között is ott találjuk az ilyen alakulásokra alkalmazhatókat {milyet, mennyit, mifélére, mennyivel stb.). A jelenség általános magyarázatául itt is - akárcsak másutt - a jelentéstapadás szolgál: az elmaradt jelzett szó jelentése az eredetileg jelzői szerepet betöltött szóéhoz tapad. A pirosat tehát tárgy, mert hozzátapadt az almát tárgyi szerepű szó jelentése is, a háromra határozó, mert belesűrítettük a személyre határozó értelmét is, a szomszédét szintén tárgy, mert a kerékpárját tárgy jelentése is benne van. De hogy mindez hogyan, milyen módon megy végbe, azzal nem foglalkoznak a nyelvtanok. Talán az akadémiai nyelvtan mond a legtöbbet, amikor így „határozza meg” a jelenséget: „Ilyenkor ugyanis a melléknévi vagy számnévi szó fajú szó alkalomszerűen egész jelzős szerkezet helyett fordul elő” (MMNyR II, 347). De hogy mi mindennek kell történnie ahhoz, hogy melléknévi vagy számnévi szófajú szó szófajt váltva - főnévi értékben - egy egész jelzős szerkezet helyett fordulhasson elő, arról ez a nyelvtan sem tesz említést. A Magyar grammatikában (2000) nyilván az 1972-ben megjelent cikkem alapján használja ugyan Balogh Judit a Jelzős szerkezetek redukciója” kifejezést az -é birtokjel leírásában, de magának a redukciónak a leírását ebben az aránylag új műben sem találtam. írnak tehát a nyelvtanok a jelentéstapadásról, szófaji átcsapásról, a mondatrészi funkció megváltozásáról és az új funkciónak megfelelő viszonyrag felvételéről, de ezeket a jelenségeket külön-külön, egymástól elszigetelten tárgyalják. Igaz ugyan, hogy nyelvtanaink a megszokott módon, vagyis részterületek szerint: jelentéstan, szófajtan, alaktan, mondattan sorrendben írják le a nyelvi jelenségeket, a jelzős szerkezetek szószerkezettani szempontú vizsgálata pedig komplex vizsgálatokat igényel, melynek során együtt érvényesülnek ezek a szempontok, de ha előfordul — márpedig előfordul! — nyelvünkben komplex vizsgálatot igénylő jelenség is, mégiscsak meg kellene találnunk a helyet annak az érdembeli vizsgálatához is. Témánk alaposabb leírásának nyelvtani helye talán a mondattanhoz kapcsolt szószerkezettan (a szintagmákkal foglalkozó fejezet) lehetne. Ezt a jelenséget ugyanis
