Irodalmi Szemle, 2010

2010/4 - Gyüre Lajos versei (Rekviem, Az út, Koszorú)

Gyürc Lajos versei

11

mennyit ó de mennyit téptük egymást semmi kis apró dolgok vágyak után mondod-e élhettünk tán szebb napokat éveket bízvást hogy ha konok fejeddel százszor is falnak ütődve roskadásig akkor is védted vélt igazad ha tudtad semmi reményed sincs a győzedelemre tombolt benned a férfi a büszke tartás és a ködbe vesző múlt hajnali pendülése a nagykalapácsnak az üllőn újra meg újra most amikor már tűnik áldozóban a nap felettünk lásd be, s hagyj fel a colra kimért hideg ágálással és ne tékozoljuk a drága időnket ránk szabadítva a poklok minden kínját törve szilánkra szerelmünk gyöngykagylóját. О mondd

hány koszorút kén fonnom zöld olajágból és helyezni fejedre számolatlan a béke napjait élni bátran meddig időnkből még kitelik s úgy várni a végső órát megbékélve s elpihenni a ciprusok halk neszezése alatt nyugalommal az Úrban.

Somogyi Győző (Magyarország) grafikája