Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Gyüre Lajos versei (Rekviem, Az út, Koszorú)
9 Gyüre Lajos Rekviem (In memoriam Czine Mihály) Mert te voltál és vagy a hűség, diadalmas szívtáj-rezdülés, fároszi torony és messzi ég, elbitangolt kaszapendülés, elhullajtott verejték, iszap, vulkánkitörés, lávafolyam, pengeél és vásári bicsak, isten tudja miként és hogyan, voltál tüzek pásztora, lángkísértet. Néztem ez iszonyú fénycsóvát, szívdobbantó elevenséget, ki végtelen mezőkről szólt át, át a megindult hegyek ormán, pipacserdők, nyerítő mének, patakok zúgó hangja formán, bárhogyan, csak szóljon az ének. És akkor is, ha szólni nehéz, voltál a szikla és a hűség. Idők ködén szemed visszanéz, s úgy ragyog rám, mint a derűs ég. Az út Az út bezárult, és nincs tovább, csak a bozót sűrűbb, eleven karám, tüskéje arcodba vág. És nincs vissza, se előre már,
