Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - A forradalmakról és a lélekről... (Szemet Edit beszélgetése Tőzsér Árpáddal.)
Beszélgetés Tözsér Árpáddal 7 mazása persze nem hiszem, hogy az én feladatom. De hogy a kérdése mégse maradjon megválaszolatlanul, engedelmével felolvasom egy idevágó versemet a 2006- ban megjelent, Léggyökerek c. kötetemből. A vers címe: A forradalmakról és a lélekről faggatják. Ez a szöveg a fanyar iróniájával, azt hiszem, kellőképpen illusztrálja azt a változást is, amelyre Ön céloz a kérdésében. * Halljuk akkor a verset! Az igazság az, hogy az Ember itt következő történelmi bilanza nem érdemel más felütést, csak ilyen közhelyeset: Az igazság az... Szóval az igazság az, hogy én már 1968-ért sem igen lelkesedtem. Lelkesedni?! A mi lelkünk, az akkori harmincasoké, kísértetként még 68-ban is 1956 terein, Budapest utcáin bolygott, lábunk a pesti utcák valódi vérében gázolt, ott, ahol bebizonyosodni látszott - mi is?, a másik, a nemesebb közhely, hogy nem sokaság, hanem lélek... S amikor mégsem a niklai Dániel úrnak, hanem a néhai kamonci papoknak lett igazuk, és nálunk hosszú évekig az lett a közbizonyosság, hogy a lélek: szellet, a társadalom jelszavai előtt örökre bezárultunk. Szóval a Prágai Tavaszra én már meglehetős szkepszissel, azaz csaknem lélektelenül néztem: Emberarcú? Jó, jó!, de miért a szocializmus legyen emberarcú, s mért nem az ember? Akkor már sokan tudtuk, hogy aki másban akarja megmosni tulajdonképpeni létét, annak az arcán örökre ott marad a nem-tulajdonképpeni-lét: a politika és a háborúk sara, a bélsár. S az idő a mi pudingunkat ette meg, minket igazolt: a hetvenes s nyolcvanas években nem Dubčekot, hanem Havelt zárták börtönbe menetrendszerű rendszerességgel. Husák számára a lélek volt veszélyesebb, nem az emberarcú teoréma réme. S a történelem komédiája, hogy 1989 nem Havel és nem a lélek műve lett, hanem - Vico szcenáriuma szerint — az istenek, hősök s emberek után bizony a báboké. Ha 1789 Isteni Színjáték volt, akkor 1989
