Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - A forradalmakról és a lélekről... (Szemet Edit beszélgetése Tőzsér Árpáddal.)
Beszélgetés Tözsér Árpáddal 5 gyenge versét terjeszteni. Ha még a saját verseim miatt fogtak volna perbe, az hagyján, de hogy más verséért lakoljak, az már a hiúságomat is bántotta. * Ha megenged egy újabb kérdést: van március 15-ét vagy 56-ot iineplő saját verse?- Ünneplő verseket nemigen szoktam írni, hajlamosabb vagyok a gyászra, mint az apoteózisokra. Március 15-ről semmilyen versem nincs, de az egykorú feljegyzéseim tanúsága szerint az 56-os forradalom bukása után néhány héttel már kész volt az Őszi világ őszi szemmel című forradalom-gyászoló versem. Igaz, lapban, folyóiratban nem jelent meg, közlését sehol sem vállalták, csak az 1963-ban napvilágott látott első verskötetembe, a Mogorva csillagba sikerült becsempésznem, de oda is csak olyan áron, hogy az egyik strófáját meg kellett változtatnom. A vers a csalódott és elkeseredett költőről szól, Ki, mint a táj színét, átrendezte hitét nem fontolgatva, bőszen, s most áll verten, fakón, új után kutatón e mozgó, furcsa őszben. De mire a vers megjelent, a „verten”-ből „nyersen” lett, valahogy így: „s most áll nyersen, fakón ". S mikor a felelős szerkesztő Tanya Pált megkérdeztem, hogy mire véljem ezt az otromba torzitást, azt a választ kaptam, hogy a levert „ellenforradalom” még csak tegnap volt, s nem akar ő is „levert” lenni. - Akkoriban, sajnos, így mentek a dolgok. Az 1958-ban megjelent debütáló antológiánk például lehozta a máig talán legismertebb versemet, a Férfikori, amely az egyik legjobb kritikusom, értelmezőm, Koncsol Laci barátom szerint a „szlovákiai magyar Marseillaise”. Nos hát ez a versem sem úszta meg szárazon a közlést, ez meg a cenzor Prokrusztész-á- gyában szenvedett csonkítást. De érdekes módon csak a folyóiratbeli közlését csúfították el. A vers az Irodalmi Szemle első, beköszöntő számában, 1958-ban ugyanis csaknem egyszerre jelent meg az antológiás változatával, de az antológiában a szövege sértetlen maradt. A Szemlében viszont két sorát megváltoztatták. A cenzor kétszer is berendelt a vers miatt a Kommunista Párt Központi Bizottságába, és takaratlanul megmondta, hogy a versem inkriminált két sora, amely szerint én „ Nem hajlok se új, se régi úrnak... ”, durva támadás a munkáshatalom és a párt vezető szerepe ellen, s vagy megváltoztatom, vagy nem jelenik meg a művem. A cenzor és a munkáshatalom nagy dicsőségére a két sor végül a Szemlében úgy jelent meg, hogy: Nem hajlok meg én semmilyen úrnak... Nos, ez a sokat próbált szövegem is 56-os vers, de születésnapi versnek indult. Erre utal a nyitó rész szakasza: Huszonkét éve
