Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - Gál Sándor: Jégzajlás láza (vers)
2 Gál Sándor cafataira szabdalt maradék a fájdalom torz látomásai a belső jégzajlás láza nem a didergés hanem a tűz az égő test tektonikus küzdelme mivégre mivégre néhány józan pillanat a múlt mintha tükörben de mögötte semmi fény csupán a fájdalom robaj ló görcsei aztán az időtlen béke a nem tudás az alva lét végtelenje éjszaka ampulla-nesz szétfolyik a bódulat távoli fények ablakkeret vagy út - út nélkül elfogyok elfagyok az ismétlődések ólom-lánca ott ugyanúgy és ugyanaz majd később a fölemelkedés pillanata hogy létezik más horizont hajszálnyi világosság az óceán mögött és nincs kérdés csak elfogadás
/
