Irodalmi Szemle, 2010
2010/4 - A forradalmakról és a lélekről... (Szemet Edit beszélgetése Tőzsér Árpáddal.)
3 Március idusa A forradalmakról és a lélekről ... Beszélgetés Tőzsér Árpáddal. A kérdező: Szemet Edit. Köszöntőm a stúdiónkban Tőzsér Arpád Kossuth-díjas költőt, irodalomtörténészt, irodalomkritikust, szerkesztőt, műfordítót és egyetemi oktatót: Jó napot kívánok. Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat egy beszélgetésre a mai jeles napon, 2010. március 15-én. Engedje meg, hogy egykori tanítványaként tanár úrnak szólítsam.- Megsértődnék, ha nem úgy szólítana, ahogy eddig is szólitott. * Kedves tanár úr, mit jelent az Ön számára március 15-e mint ünnep?- Március 15-e számomra nem annyira ünnep, mint inkább a kollektiv emlékezetünk egyik sarkköve. Viszont azzal válik ki a többi ilyen sarkkő közül, hogy a hozzá kötődő eseményeket valóban akár meg is ünnepelhetjük, mert ezek bizonyos történelmi sikerélményeket jelentenek számunkra. S ezt azért kell itt aláhúznunk, mert egyébként elég sok a zavar az „ünnep” szavunk használata körül, sokszor akkor is ünnepet mondunk, amikor tulajdonképpen gyászt kellene mondanunk. Hallottam már például Mohács és Trianon emlékünnepéről, holott Mohácshoz is, Trianonhoz is nem kisebb nemzettragédia, mint országvesztés tapad: 1526-ban a középkori Hungáriát darabolták föl, Trianonban pedig a modem Magyarországot. 1848. március 15-e és ami utána következett viszont olyan diadal a magyar történelemben, mint, mondjuk, a nagy francia forradalom volt a franciában. A magyar forradalom és szabadságharc persze elbukott, de következményeiben mégis győzött, mert nála nélkül nem kerülhetett volna sor az 1867-es kiegyezésre, s nem született volna meg a modem, polgári Magyarország, amely az Osztrák-Magyar Monarchia részeként ugyan, de pontosan olyan nagy, közép-európai hatalom volt, mint a középkori magyar birodalom. Ha meg tudtuk volna tartani, mármint az Osztrák-Magyar Birodalom-beli Magyarországot, szinte biztos, hogy elöbb-utóbb felépül benne az 1848-at ünneplő Arc de Triomph is. A budapesti Andrássy út u- gyanis, végében a Hősök terével teljességgel a Champs Elysées másolata, csak a Diadalív hiányzik a végéről. - S még valami, ami 1848-at a magyar történelem kivételes eseményévé avatja: addig a magyar múltnak, a honfoglaláson kívül, talán e
