Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Monológok áradása (Egressy Zoltán Most érsz mellé című kötetéről)
88 KÖNYVRŐL KÖNYVRE rátora, aki (egy, körülbelül a pesti szlengben „szoliszökevénynek” nevezett kategóriából való hölgyemény) miután oldalakon keresztül áradozik az „írócsávó” szövegeinek olvasása közben rátörő furcsa mámorról, az utolsó bekezdést így indítja: „Felkeltem, odamentem Tibikéhez, leszoptam.” (76.) Túl gyenge poén ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy nyolcoldalas novellát. Felróható még a szerzőnek, hogy gyakran mintha csak az előírt terjedelmet kívánná kitölteni, a monológok érzelgős közhelyekbe fulladnak, az olvasó belesüpped a kínos dagályosságba. Jól szemlélteti a filléres lányregényekbe illő pongyolaságot a Jössz, mint az élet c. szövegnek azon része, amelyből a kötet címe is kiemeltetett: „Meglátod őt — észrevettem, mikor, azt is, hogyan — nem torpansz meg, ő az ezüstszürke kandeláber előtt áll, az Óra-Ékszer bolt előtt, ott éri a sokk, neked mintha enyhülne a picit megfeszült arcod, a szemed enyhül, a tekinteted, nem lassítasz, biztos te is gondoltál rá, milyen lesz, ha találkoztok, egyáltalán, hogy hol fogtok és mikor, a szerelmed, meghaltatok egymásnak már, vagy mégsem, ezt senki sem tudja, most érsz mellé, nézitek egymást, te is nézed, most kell megállnod vagy nem megállnod, ezek tizedmásodpercek, mindenen múlhat minden... (...)” (99.) Azt hiszem, különösebb kommentár nem szükséges, ez a részlet kellően mutatja a szerző szembetűnő fegyelmezetlenségét. Számos hiányossága mellett a Most érsz mellé nem élvezhetetlen, rossz könyv, hiányosságai leginkább csiszolatlanságában rejlenek, s ez a csiszolatlansága, felületessége elhomályosítja az egyébként nagyon markáns, meggyőző elemeit: Egressy egyértelműen mestere a végzetes sorsfordulatok hétköznapi díszletek között való ábrázolásának, mélyére képes hatolni a saját mellébeszélésének hínárjában fuldokló, zátonyra futott lelkek gyötrelmeinek, ahogy azt már a Portugálban bemutatta. A Most érsz mellé novelláiban nagyobb merítéssel akart dolgozni, s az eredmény valahogy felemásra sikerült. Talán azért is fájnak annyira ennek a kötetnek a kisebb-nagyobb hibái, mert úgy egészében nagyon is szerethető és értékes mü lehetne. (Egressy Zoltán: Most érsz mellé. Történetek esernyő nélkül. Kalligram, Pozsony, 2009.) Szalay Zoltán
