Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Kopasz Katalin: A csönd (vers)
85 Kopasz Katalin a csönd ráléptem a cipőmre: meglepődtem hogy összegabalyodott fűzőim ekkora rémületet tudnak kelteni próbáltam lazítani a gubancon eredménytelen kísérletezgetéseim után kitekintettem: különös nyugalmat érzékeltem a hétköznapok forgatagában a kimondhatatlan szépség viliódzó alakját próbálgatta ízeit mártogatta a tömeges stílkultúrában halk léptei után táncra perdült majd szétszórta varázsát az emberek között a kínálat definitíve hatott hisz a first impression címlapján már szerepekbe állította karakterének egyéb sajátosságait is váratlan és kivételes pillanatokban periodikusan tűnik fel a semmiből lágy érintése feledhetetlen simogat kényeztet elkápráztat a lebegő látvány egy puha karosszékben összhangos a dolce nuovo vita: sokaság szeli át az atmoszférát és kering a légköri áramlatban a szivárványos mozdulat átlibben az eltérő fázisú világba a megfonnázhatatlanság szétszóródását érzékeli az összkomfortos szobavilág minden objektuma a temporális hangulatban elvegyül a multiform láthatóság s a rövid cipő-storys rémelgések.
