Irodalmi Szemle, 2010

2010/3 - TANULMÁNY - L'udovít Šrámek: Az ejtőernyős férfi (novella) (Szerdahelyi József fordítása)

Az ejtőernyős férfi 71 hegynyeregben vagy a csúcson ér véget a túra, és visszafordulva ugyanazon az útvonalon poroszkálnak haza. A hegynyergen át kevesen ereszkednek lefelé. Ő ma­ga egyszer megpróbálta. Ez úgy nagyon hosszú túra, s ma, ha szerencséje lesz, újra ott találja magát abban a völgyben, még ha a hegynyereg alatti legtávolabbi részében is. A férfi óvatosan átmászott ez első sziklahát egyik hasadékán, amely a legjárhatóbb útnak tűnt számára. Aztán tovább ereszkedett lefelé a völgy irányában a legközelebbi szakadékig s közben mindig ugyanaz: mászás négykézláb, ötször, tízszer, aztán hason, olykor a fenekén is, víz és sár a ruhán, a hátizsákon, a cipők­ben. Fájdalom a combokban, emésztő szomjúság a torokban. Aztán hirtelen az u- tolsó veszélyes átjáró és... kitárulkozik a turistaösvényhez vezető füves völgykat­lan, a buja növényzettel fedett kis patak, mellette három turistával és nagy há­tizsákokkal. Netán már nappal is álmodom, gondolta a férfi és az órájára pillantott. Dél­után három volt éppen.- My vás pozorujem už hezkou chvíli* - tudta meg tőlük, miután alaposat húzott a vízből, amivel megkínálták.-Nejdríve jsme mysleli, že máte zrejme potíže, ale to už jste to celkem dobre zvádal** - jutott neki még elismerés is a részükről. Ha ti azt tudnátok, fiúk, hogyan is bírtam én ezt, sajnálkozott a férfi saját tel­jesítménye fölött, de csak lélekben. Még egyszer ivott a vízből, negyedórát üldö­gélt, aztán lassan elindult föl a hegynyeregbe a turistaösvényen. Az úttól nem messze mormota ült egy kövön. Nézelődött, nem félt, nem bújt vissza az üregébe.- Szia - köszönt rá, és megállt. S csak azután indult a kaptatón tovább, mi­után a hegyi rágcsáló lemászott a kőről a fűben megbúvó üregébe. Lefelé a férfi aztán már könnyebben haladt. Ma meg kell néznem a pisztrángomat is, nem úszott-e el valahova, jutott eszé­be hirtelen, amikor már csak egy óra járásra volt a szanatóriumtól, s közeledett a vad hegyi patakot átívelő hídhoz. A hal ott volt. Csaknem mozdulatlanul lebegett a nagy kő mögötti mély árokban, csupán időnként mozdította meg picit a farkát és az uszonyait.- Üzenete érkezett - szólt utána a portásnő, amikor megérkezett a szanatóri­umba. - Kétszer hívta önt telefonon a lánya, állítólag már úton vannak ide, és nálunk biztositottak szállást maguknak. Este érkeznek.- Ki van úton? - kérdezte a férfi értetlenül, s csak aztán világosodott meg előtte, hogy az csak a lánya lehet meg a felesége. * Mi már jó ideje figyeljük magát (cseh) ** Először azt gondoltuk, hogy nyilván valamilyen baja van, de aztán már egészen jól bírta a dolgot(cseh)

Next

/
Thumbnails
Contents