Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - L'udovít Šrámek: Az ejtőernyős férfi (novella) (Szerdahelyi József fordítása)
Az ejtőernyős férfi 69 Tényleg szokatlan álom volt. Soha eddig semmi ilyen furcsa álma nem volt. A férfi tudta magáról, hogy fekszik az ágyában, egyszersmind látta magát, ahogy egy sárral és mindenféle szeméttel teli piszkos pocsolyában áll. Aztán ez az álló alak akárha meglepődne a medrecskében, amelyen át egy kideríthetetlen színű és formájú kis vízér csordogált, hirtelen a magasba emelkedett és elkezdett szökdelni. Látta magát, a szobájában ágyban fekve, hogyan rugaszkodik el és száll a levegőben, időnként az egyik kezével megérintett egy fal vagy szikla köré emelt valamiféle állványzatot, létrát, és felfújt léggömbként szállt egyik ponttól a másikig, eközben mindig egy légies érintés és elrugaszkodás következett, majd ismét rövid, de gyors repülés, ami csak néhány pillanatig tartott, és már látta magát, ahogy teljesen lent posztói, valamiféle befejezetlen, állványzattal körülvett épület tövében. Ott állt és nézte a kis patak gyönyörűen lecsiszolódott kövei közt csordogáló vizet, amely áttetsző volt, hihetetlenül tiszta. Késztetést érzett, hogy igyon belőle. A férfi felébredt és a pohár után nyúlt, amely az éjjeliszekrényére volt készítve. Miután eloltotta a szomját, nyugtázta magában, hogy hosszabb idő után végre jó hangulatban ébredt, hogy előre örül a hegyekben töltendő szép napnak, hogy a szanatóriumi szobája, amelyben lakott, már nem tűnik számára olyan barátságtalannak, mint tegnap. Az álmot is kiengedte a fejéből - csak mosolygott rajta, amikor újra felidézte, hogyan szállt a légben cikkcakkos lepkeröpüléssel, akárha súlytalansági állapotban, teljesen anyagtalanul, miközben saját magát nézte az ágyból és érzékelte, hogyan kezd fokozatosan felébredni... Erre a napra a tátrai csúcsok egyikének megmászását tervezte be magának. Mivel a szanatóriumban már tíz napot eltöltött, meg volt győződve róla, hogy ezt az aránylag igényes, noha nem a legnehezebb túrát teljesíti. Reggeli után a hátizsákjába váltómezt, orkánkabátot, mobiltelefont, néhány nápolyit és almát csomagolt. A szobája erkélyéről felnézett a hegyekbe - sehol egy felhőcske, szinte teremtett nap ez egy gond nélküli kirándulásra. Amikor fölért a tengerszemekhez, amelyek fölött túrájának célja magasodott, feje fölött az égbolt kezdett beborulni. Hamarosan tele volt az ég fekete felhőkkel, de még meglehetősen magasan a csúcsok fölött. Az övé már csak néhány perc útra volt a hegynyeregtől. Most már nem adom fel, döntötte el a férfi, és elkezdett lendületesebben emelkedni. Esni pontosan déli tizenkettőkor kezdett, amikor ő is fölért a csúcsra. Csaknem befogta azt a mintegy tízfős turistacsoportot, amely előtte araszolt fölfelé. Nem mindennapi volt az eső. Az égből tonnányi vizek szakadtak le hóval és jéggel keveredve. Mire előhalászta hátizsákjából az esőköpenyét, bőrig ázott. A víz folyt végig a testén, a vízhatlan dzsekije és a nadrágja nem nyújtott védelmet a nyavalyás elem ellen, a nedvességet már a túrabakancsaiban is érezte. Három perccel később, mihelyt kicsit kifújta magát az erőltetett emelkedés után, elindult lefelé. Mivel az előtte haladó turistacsoport fönntartotta őt és minél előbb a hegy-
