Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - L'udovít Šrámek: Az ejtőernyős férfi (novella) (Szerdahelyi József fordítása)
68 Ľudovít Šrámek gyire, de ki tudja, mit beszélnek a háta mögött róla: bekracholt egzisztencia, eredményes kutatóintézet levitézlett főnöke, csodabogár, aki a külvárosi utcákban kóborol, a legolcsóbb kocsmákban és talponállókban áll meg, mindenhol féldecit és sört iszik, aztán kódorog tovább, valamit mormog az orra alatt, a kutyájával beszélget, akit már hetek óta senki sem látott mellette. Kutya egy hetek...- Minden kicsit másképp van, éppen úgy, mint a te betört fejeddel - düny- nyögte a férfi s örült, hogy már nem figyeltek rá, ezekhez a vitákhoz már nem volt elég ereje. Felállt, elbúcsúzott a cimboráitól, fogta a batyuját és kiment a járdára. Alkonyodott, nemsokára sötét lesz. Amikor a férfit hordágyon a mentőautóba készültek tenni, valahonnan egy rőt színű kutya loholt oda és elkezdte a kezét nyaldosni. A kutyát követően valamiféle asszony is odaszaladt, megszólította a hordágy fölé hajoló mentőorvost és valamiről kérdezgetni kezdte. A kezében nedves zsebkendőt szorongatott, sírt.- Micsoda szégyen, micsoda szégyen, hogyan történhetett ez! - faggatta az orvost.- Én nem tudom, az az úr talált rá - mutatott az orvos egy idős férfira, aki néhány méterrel odébb állt tőlük, egyik kezében a kutyapórázt, a másikban a mobiltelefonját szorongatva. A pórázra egy apró csupaszőr kutya volt kötve. Az öreg közelebb lépett, sejtvén, hogy róla van szó.- Azt nem láttam, mi történt valójában, hogy kiugrott-e vagy leesett a balkonról. Én már csak azt láttam, ahogy a balkon alatti fűre zuhan. Szerencsére a hátával és a fejével arra a batyura esett, ami úgy néz ki, mint valami ejtőernyő - mutatta az ujjúval.- De hiszen mi az első emeleten lakunk! Onnan már csak nem ugrott volna ki! - A nő reakciója első pillanatra logikusnak tűnt, de valami dermesztő is volt benne.- Már miért ne? - vetette ellen az orvos. - Lehet, hogy csupán ily módon kiáltott valaki után segítségért, de ez később úgyis kiderül. Most be kell vinni kórházba, megfigyelésre. Nem néz ki túl komolynak a dolog, az egyik lábán és a nagyon valószínű agyrázkódáson kívül... — mutatott az orvos a férfi jobb lábára. — Holnap már okosabbak leszünk - zárta le végül. A férfi a hordágyon mozogni kezdett, mintha csak az orvos észrevételeit kívánta volna alátámasztani. Akutyus továbbra is nyalogatta a kezét. A férfi megsimogatta őt — nem is kellett túlzottan erőlködnie hozzá. Simogatta a füle tövét, a kutya csóválni kezdte a farkát, szemmel láthatóan örült. A nő odalépett a hordágyhoz, a férfi nem vett róla tudomást, a kutyával foglalkozott, a szavait is csak hozzá intézte:- Talán épen visszatérek, Rebeka. Légy jó és vigyázz itt mindenkire, mert én ezúttal elég sokáig távol leszek. Összehúzta a szemét és még egyszer végigsimított a kutya nyakán. Leereszkedés a csúcsról
