Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - Lacza Tihamér: A tudós körörvos Dr. Kiss László 65 éves
61 Dr. Kiss László 60 éves A tudós körorvos Dr. Kiss László „kenyérkereső” munkahelye egy orvosi rendelő Csilizrad- ványon, ahol hétköznap a betegeit vizsgálja és orvosi tanácsokkal, receptekkel látja el. A napi körorvosi teendők végeztével pedig bevonul nem túl méretes dolgozószobájába, ahol régebben egy írógépen pötyögtette, újabban pedig egy számítógépen Írja cikkeit, tanulmányait és könyveit. Ezt a körforgást időnként egy- egy dunaszerdahelyi éjszakai ügyelet zökkenti ki megszokott ritmusából. Doktorunk mintegy felüdülés gyanánt a hétvégéit sokszor a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban vagy más közgyűjteményekben tölti, hogy anyagot gyűjtsön legújabb témájához. Máskor tudományos tanácskozásokon, ünnepi megem- lékezesen tart érdekes és mindig új ismeretekkel szolgáló előadásokat. Évek óta állandó résztvevője a Nemzetközi Vámbéry Konferenciának Dunaszerdahelyen, a különböző magyarországi orvostörténeti összejöveteleknek, de újabban a romániai Szilágyságba is rendszeresen meghívják, sőt tavaly már a svédországi magyarok is találkozhattak vele. Azt csak mellékesen említem, hogy orvosi és kutatómunkája mellett különböző hazai lapoknak orvosi ismeretterjesztő cikkeket is ír, s régebben rendszeresen hallhattuk baritonba hajló hangját a rádióból is. Ki ez az ember? - kérdezheti az olvasó, aki még nem találkozott vele, netán nem is hallott eddig róla. 1950. március 18-án az ipolysági kórházban látta meg a napvilágot, de ezt a pillanatot leszámítva 18 éves koráig Paláston élt, ahogy ott nevezik: Palócia végvárában. Magam is tanúsíthatom: különleges település ez, amelynek lakói büszkék múltjukra és magyarságukra. Kiss Lászlót az orvosi pálya izgatta leginkább, és miután megszerezte oklevelét a pozsonyi egyetemen, visszatért szükebb pátriájába: Ipolyságon lett kórházi orvos, majd később — szinte véletlenül - körzeti orvos. Elmondása szerint Zalabai Zsigmond Mindenekről számot adok című könyve adta az első ösztönzést számára, hogy alaposabban foglalkozzon a múltbéli dolgokkal, elsősorban is az egykori Hont vármegye jeles személyiségeivel és fontos eseményeivel. Mig korábban az ipolysági kórház alapítóorvosának, Kovács Sebestyén Endrének a mellszobra mellett közömbösen haladt el, a Zalabai- könyv hatására egyszeriben kíváncsi lett arra, hogy ki is volt ez az ember. Nos, valahogy így történt doktorunk „megfertőződése” az orvostörténettel, s attól fogva nem tud szabadulni ettől a „virustól”. Persze, soha jobb nyavalyája ne legyen az embernek! A kutatóorvosok — hasonlóan a többi természettudóshoz — általában szűkszavúan, írói babérokra nem törekedve fogalmazzák meg cikkeiket, tudományos dolgozataikat. Aki azonban az orvostörténetre adja a fejét, az ennyivel aligha érheti be,
