Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - László Erika: Az Orpheusz-szonettek magyar fordításai
48 László Erika Csakhogy nem a szeretet miatt képes valaki valamit jobban megtenni, nevezetesen szebb holmit fonni a fűzfaágból - ahogyan Kálnoky folytatja a szonettet - hanem, mert megtapasztalta („erfuhr”) azt, ahogy az eredetiben áll. Valószínűleg Rilke a „Wurzel”-t, a gyökeret, mely többször is megjelenik a szonettekben, a nemlét szférájába tartozónak érzi, nem azért, mert helyzeténél fogva alul, a földben helyezkedik el, mint az eltemetettek, hanem, mert a gyökérből sarjad ki minden, ez minden dolog kezdete, és ha ez elpusztul, akkor pusztul el a növény is. Rilke felfogásában a nemlét körülveszi a létet, ebből sarjad ki a lét, de ez annak vége is. Ezért oly fontos a gyökér megtapasztalása. Az I/14.-ben is arra találunk utalást, hogy a holtak azok, akik erősítik a földet, majd ugyanebben a versben Rilke tétován kérdezi, talán az istenek azok, akik a gyökereknél alszanak. így megtartva a „gyökér” jelen- tésésnek bizonytalanságát. Az 1/12. szonett 2. versszakában Rilke ezt mondja: „Die Antenne fühlen die Antennen, und die leere Feme tru”, ami Lator fordításában, konkretizálva Rilke sorát, így hangzik: „Antennák az antennákat érzik, s termést hoz az üres messzeség”. Nem véletlen, hogy Rilke versében nem találjuk a „termés” szót. Rilke nem mondja ki, hogy mit hord az üres messzeség, illetve mi hordja az üres messzeséget20, mindenféle behatárolástól távol marad. Lator László megoldása ezzel szemben valamiféle pozitív eredmény érzését kelti a befogadóban. Találó Kárpáty Csilla megoldása: a 13. szonett kezdetén álló „teljesízű”, mert itt Rilke még valóban ízükben és teljességükben ragadja meg a gyümölcsöket, hogy később aztán a felbomlás fontossága váljék hangsúlyossá. Láthatólag a magyar fordítók eléggé nehezen kezelik Rilke sejtelmes utalásait, az esetek többségében valami konkrétabbal, a vers gondolati magvához kapcsolódó szóval helyettesítik a látszólag oda nem illőt. Ez vonatkozik e szonett többi sorának fordítására is. Kárpáty Csilla a vers további részében azonban a kézzelfogható szintjén megrekedve a felszínen marad, először is azáltal, hogy kihagyja a „Funde” szót, ami szó szerint leletet, találmányt, valami újnak, ismeretlennek a felfedezését jelenti, s a „nedvedet ülteti be helyette. A fordítónak ezáltal az újdonság-felismerés mozzanatát nem sikerül bevinni müvébe. Rilke még az „überrascht” „meglepetten” szóval is a történés váratlanságát, meglepetésszerűségét erősíti. Kárpáty Csilla versében nem érzékelhetők az egység, a felbomlás, az újraegy- ségesülés fokozatai. A forrásszöveg első szava a „voller” a gyümölcs egységére, teljességére vonatkozik. A második versszakban a gyümölcshúsból felszabadult „tárnákról”, „ismeretlenekről” olvashatunk, ami az egység felszakadására utal. A következőben pedig definiálva van az alma benső lényege, mely először összesűrűsödik, hogy majd az ízlelésben helyreálljon eredeti állapota. A fordítás utolsó versszaka szintén nem adja vissza a „klar zu werden” és a „doppeldeutig” ellentétét, hiszen, ami világos, az nem kétértelmű. Ennek az ellentétpárnak azért van nagy szerepe, mert Rilke líráját az ellentétek alkotta teljességre törekvés jellemzi.
