Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - TANULMÁNY - László Erika: Az Orpheusz-szonettek magyar fordításai
Az Orphcusz-szonettek magyar fordításai 45- mennyire sikerül a fordítóknak érzékeltetni Rilke létfelfogását: lét és nemlét dologi világ általi egyesítését- miként oldható meg a fordításokban - ha egyáltalán lehetséges - a rilkei beszéd többszólamúságának kihívása- képesek-e a fordítók a Paul de Man által felfedett fordított perspektívából szemlélni és szemléltetni a szonetteket Dolgozatomban nem szándékozom a fordítói hűség, hűtlenség problémájára kitérni. A fordítás és az eredeti közti eltéréseket, egyezéseket az általam vizsgálni kivánt kérdések megválaszolásának rendelem alá, nem pedig a fordítás mint olyan minősítésének szándékával. Forditani annyi, mint kompromisszumot kötni13, a fordító az anyanyelv törvényszerűségeinek a foglya, és soha nem lesz képes ennek kereteit túllépni, és épp ezért a fordítás és az „idegen” soha nem fog teljesen megfelelni egymásnak, vagy a tartalmi, vagy a formai, vagy mindkét ekvivalenciára törekvés fog csorbát szenvedni. Ebből a gondolatból kiindulva ugyanazt az alkotást nem lehet még egyszer, még egy másik nyelven sem megalkotni. Egyedül az újraírás lehetséges, de általa is egy teljesen új, önálló mű születik. Mivel, ahogy Kosztolányi mondja, egyik nyelv szavát sosem fejezheti ki hiánytalanul egy másik nyelv szava. Ez nemcsak a szavak sajátos megjelenési formájának, zeneiségének tudható be, mivel a szavakhoz használói életéből, történetéből kifolyólag hangulatok kapcsolódnak, melyeket csak az adott kultúrába igazán beavatottak ismerhetnek. Kosztolányi az „úri” szóval szemlélteti ezt a nézetét. Ez a szó magyarul egyszerre jelenti a nemest, lovagiast, önfeláldozót, könnyelműt, bőkezűt, előkelőt, belátót, fáradtat, könnyelműt - sorolja a költő. Magát a szót, „úri”, le tudjuk fordítani más nyelvekre, de szinte biztos, hogy nem fogják a forditott alakok a magyar nyelvközösség által ismert valamennyi jelentést visszaadni, mert az adott, értelmező közösség története folyamán valószínűleg más viszonylatokban, szituációkban merült fel ez a szó, és így más jelentések kapcsolódtak hozzá14. Az első rész második szonettjében Szabó Ede találóan oldja meg a beszéd többszólamúságát a „már-már lány” kifejezéssel, mely az „ein Mädchen fast” fordításaként olvasható. Ezzel a kifejezéssel Rilke egyrészt utalhat Eurüdiké második lányságára, amire a Neue Gedichte kötet egyik darabjában, az Orpheus. Eurydike. Hermes, című versben találunk utalást: e szerint Eurüdiké visszanyeri elveszített szüzességét. De utalhat arra is, hogy Orpheusz lantjával, illetve játékával és az istenekkel kötött alku be nem teljesítésével olyan állapotba juttatja hajdani feleségét, hogy az már majdnem visszanyeri létbeli lányi alakját, tehát Orpheusz tetten tudja érni azt a pillanatot, amikor Eurüdiké még és már nem lány, nő, asszony. Már nem lány, hiszen halála által már nem része az élők birodalmának, s még nem, mert még nem lépett át az élők világába. Ezért írja Rilke: „sie erstand und schlief’15, amit Szabó Ede a következőképpen fordít16: „Lett, s lehunyta szemét.”, az utóbbi kifejezéssel sajnos épp a lényeges „alvás” szó marad el. Aludni az az állapot, ami lét és nemlét egyidejű jelenlétét hivatott kifejezni a német versben.
