Irodalmi Szemle, 2010
2010/1 - TÓTH ELEMÉR 70 ÉVES - Duba Gyula: Drámaiság és magányérzet... Tóth Elemér születésnapjára
Drámaiság és magányérzet 23 számára. Valóban jó szó erre a mese, pontos fogalom, mintha a szülőföld valósága és a gyermekképzelet világa jelentkezne! Tóth Elemér első gyermekvers-kötete a Csillagrózsa (1973). A műfaj szinte törvényszerű számára. Nemcsak alkatilag, az Új Ifjúságban szerkesztőként is a fiatalsággal foglalkozik. Életvalósága is így határozza meg és „komponálja” líráját! Ám más vonás - az emlékezés, mely állandó kísérője - is a mesék irányába mutat. Megjelenik első prózakötete, a Sárga, mint a nap (1975), novellák, elbeszélések gyűjteménye, melyhez fülszöveget ír. Ebből idézem: „Talán a csendről kellene néhány szót mondanom. Arról a termékeny csendről, amely régi estéken, lámpagyújtás előtt megtelepedett a konyhánkban, s amikor az „öregek” - nagyapám, apám - pipázva, cigarettázva úgy tudtak dolgozni, életükről „mesélni”, hogy nagyokat hallgattak... Hányszor próbáltam megfejteni hallgatásaik titkait... most már tudom, ez a csönd volt az ő mindennapi költészetük. Ez a befelé figyelés. Ezt kaptam tőlük útravalóul...” Prózája is újszerű, kiegészíti és árnyalja modernségre törekvő formakultúráját. Fontos hozadék, lírai hangját folytatja más műfajban! Bizonyítva, hogy Tóth Elemér személyes hangú lírai egyéniség. De a novellákban a termékeny „csönd” utóéletét is megleljük. A drámai elhallgatás, a hiány a megszakított folyamatosság jegyeiben! Ez is a korszerű stílustörekvésre utal. Mint az akkor újszerű, kortünetként jelentkező elidegenedés hangulata is. A sárga, mint a nap írásai - jelenről és múltról szólva, gyerekkorról és szerelemről beszélve - hangulatban a versek testvérei, rövid, egyszerű mondatokkal, sallangmentesen, a tömör közlés hangján lírai történeteket mesélnek. így alapozódik, majd kerekedik ki az életmű. Amibe, ahogy ez már sorsszerű volt tájainkon, a politika is beleszól. A hatalom tiltásokkal terel más utakra, a lehetőségek keresésére kényszerít! Megszaporodnak a gyerekversek, s a költő munkájában egyre nagyobb tért hódít a műfordítás. Egész pályája alatt művelte, számos szlovák és cseh müvet magyarít. A legjobb s talán szinte egyetlen fordítója lesz Vincent Šikulának, gyanítom, hogy valamiféle lírai és mentalitásbeli rokonlelkűség okán. A gyermekek világa pedig szinte eluralja őt! Egymást követő kötetei, a Csillagménes (1976), Tegnapelőtt kiskedden (1982), Őszi kert (1988), Mese az aranykalapácsról (2002). Legjobb gyermekversköltőink közé emelkedik. Furcsa vagy nagyon is érthető adottsága? Egyéniségében a komor drámaiság közelében - lírai alkata jellemzője! - mindig ott élt valamiféle derűs játékosság! Talán ettől összetett lélek, meg a magányérzettől, amely ugyancsak kíséri életútján. Legújabb verseiben is ez készteti, hogy társakat szólítson meg és keressen, a magyar költészet régi hagyományát folytatva: barátainak ajánlja verseit, hogy általuk beszéljen a világgal! Öregedésről, betegségről, nemzeti érzésről, politikáról, szerelemről! Ezeket a nagy közösen személyes verseit azok érthetik meg igazán, akik vele együtt megélték évtizedeinket, fél évszázadunkat! Tóth Elemér barátunk, isten éltessen jó erőben, egészségben! Duba Gvula
