Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Hogya György: Tévelygéseim (1) (Napló helyett)
Tévelygéseim (1) 37 tozásban — a múlandóság kétségbevonhatatlan tudata mellett — benne van a dolgok rossz tulajdonsága is... ) Ma már kevesen emlékeznek Camarinára, és keveseket érdekelnek a feledésre ítélt szimbólumok és halálra ítélt gondolatok. Csak az én hibám, hogy szinte betegesen vonzódom hozzájuk, és ennek következtében olyan szimbólumokat, hasonlatokat emlegetek, amelyek mások számára esetleg érthetetlenek. (Ha meg kellene határoznom, hogy „Írásaimban” kiket idéztem - akár tudatosan akár szövevényes emlékélményeim hatására képtelen lennék meghatározni akár egyet is. Pontosabban mindenkit meg kellene említnem, akivel valaha is komolyabb szellemi kapcsolatba kerültem. Régen élt barátaim máig elevenen ható gondolatai mellett azonban halott múltjukat is magamban hordozom, amely nem tartozik máshoz, csak hozzám.) Az én szimbólumokkal és hasonlatokkal teli világom azonban távolról sem hasonlítható mondjuk, Mörike mesterségesen kitalált, álmítoszokkal és áltörténelemmel bélelt Orplidjához, sokkal inkább egy, a külső világgal összhangban élni kivánó, belső autonóm világképről van szó. A két világot persze távolról sem tartom egyenrangúnak, sőt inkább egyfajta parazitizmus a jellemzője, hiszen jóval több műveltséget, tudományt szívok el a külső világból, mint amennyit már-már modoros, önelemző írásaimmal adok. Ugyanez a kettősség azonban meghatározza a köröttem lévő világban való érvényesülés módszertanát is. A belső világom ösztönzésére — és persze a megélhetés kényszerítő nyűge hatására — próbálom meg elérni vagy megközelíteni a külső világ lehetőségeinek határait. E lehetőségek adnak olykor erőt .... э|е э|с э|е э|с э|с Miután szabadúszó íróként - korlátozott lehetőségeimnek köszönhetően - már rég éhen haltam volna, munkanélküliként azonban kapok valamiféle segélyt, külső szemlélő számára ez a hivatalos létformám. Az új gazdasági válság ugyanis a környékünkön még annyi lehetőséget sem ad munkavállalásra, mint az eddigi való világ cirkusza. Életidegenségemet meghazudtolva életigenlő maszkommal bólogatok kifelé, és különböző pótcselekvésekkel teszem hitelesebbé mindezt. Többek között egy civil szervezet munkájába is bekapcsolódom, amelynek tagjai elsősorban ügyintézés terén számoltak a segítségemmel. És bár az én koromban már nem szoktak barátságról, barátság kialakulásáról beszélni (volt, aki ezért meg is orrolt rám), az együttműködésünk gyakran kap effajta színezetet. Tehát, tagságot vállalva egy civil egyesületben, vállalnom kellett a tagsággal járó kötelességeket, ill. kötelezettségeket is. Ezek egyike a működéshez feltétlenül szükséges anyagi támogatás beszerzésében való részvétel, magyarul: koldulnunk kell a pénzért, mint a többi önkéntes szervezetnek. Már nem emlékszem, hogy
