Irodalmi Szemle, 2010

2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Tóth Elemér versei (Tavaszi kettősség, Leltár, Hihetetlen)

32

Tóth Elemér versei

Elfáradtam. így hát tovább Ti vigyétek a nagy csodát,

Az életet, a szép csodát.

De még szívemet emelem,

Amíg vagyok, gyertek velem,

Míg létezem, gyertek velem.

Lobogtatom, lásd, a zászlót, Mondogatom a varázsszót,

Magyarul a szent varázsszót.

Mert míg él egyetlen sejtem,

Honnan jöttem: nem felejtem,

Azt soha el nem felejtem.

Hetvenkedem — joggal - immár, Lassan lezárul a leltár,

Végleg lezárul a leltár.

Hihetetlen

Kopottas házak. Amerre megyek, Lépten-nyomon találkozom veled. Hányszor sétáltunk itt a fák alatt? Hányszor tüzelte füzünket a nap?!

Itt, a kapuban fogtam meg kezed, Amott, távolabb, megöleltelek.

Kissé ijedten, gyámoltalanul,

A vágy azonban mindent megtanul.

Mintha fényképet néznék. Mindenütt A te mosolyod ragyog, szinte süt. Emléke úgy leng körül mint a füst.

A Vasút utca, Tornaija, Beje, Tizennyolc tavasz fénye, ereje... Hihetetlen, hogy nem haltam bele!