Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Gál Sándor: Az egy és az egész Kincses Komárom (2)
26 Gál Sándor is keletkezett, egyre gyakrabban fordultam meg a Fučík utcában, az egykori Legény Egyletben, vagyis a Magyar Területi Színházban. Amikor pedig a MATESZ-on belül, létrehozták az írói Alkotó Kört, akkor már kéthetenként Fellegi István - Fellegi atya, ahogy a színháziak nevezték az igazgatójukat - igazgatói irodájában tartott tanácskozásokon „költőként” lehettem jelen. Nagy-nagy esemény és élmény volt ez számomra akkor, hiszen olyan személyiségekkel találkozhattam, akik ilyen-olyan folytonossággal már jelen voltak irodalmunkban, közéletünkben. Például Sipos Jenőnek - aki egyébként a színház művészeti titkára volt —, hajói emlékszem két mesejátékát is bemutatta a MATESZ, de megismerkedtem például Beck Pali bácsival, aki a VNB elnöke volt, verseket írt, s publikált az akkori, Komáromban megjelenő Dunatájban. Mózsi Ferenc a Pedagógiai Középiskola — óvónőképző - igazgatójaként abban az időben aktív publicistaként vett részt az alkotókor munkájában. De nagyra törő színpadi terveket hordott magában Kisbán Lajos, a MATESZ dramaturgja is, aki a későbbi évtizedekben Klimits Lajosként - a husáki normalizáció lovagjaként - elég sok kárt okozott kultúránkban-irodalmunkban. De akkor, s ott még Kisbán volt, s nem Klimits. Természetesen nem a névváltás - pontosabban: az eredetihez való visszatérés - volt az oka későbbi „elkötelezett” szorgalmának. Mint ahogy az előtte említettek sem értek el a későbbi évtizedekben komolyabb eredményeket a maguk műfajában. Az ötvenes évek derekán azonban még minden lehetőség nyitott volt, s valahányuk előtt. Még az írói Alkotó Körrel kapcsolatban azt is meg kell említenem, hogy a társaságnak szándékában állt egy irodalmi lap - Sirály lett volna a címe - megindítása is. Persze a jó szándékon túl ez az ötvenes évek közepén megoldhatatlan elképzelés volt csupán. S végül az is tény, hogy maga a „kör” nem sok mindent tett hozzá alakuló irodalmunkhoz. Számomra mégis különös jelentőséggel bírt, hiszen az irodalom mellett a színházról, könyvekről, lapokról, folyóiratokról és a közélet eseményeiről tudtam meg fontos és használható dolgokat. Megismerhettem a színészeket, bejárhattam a próbákra... Rövi-den: hihetetlenül szépnek találtam ezt a világot, s kicsit büszke is voltam arra, hogy együtt lehetek ezekkel a - korábban csak a nézőtérről ismert - emberekkel, s hogy olykor még a véleményemre is kíváncsiak voltak. Ha csak ezt és ennyit adott volna Komárom, azt is rendkívül nagyra kellene becsülnöm, azonban túl ezen, valami olyasmit is kaptam az akkori évek alatt, amit még ma sem tudok pontosan leírni, hiszen annak lényege nem tárgyiasítható. Valami olyasféle tágasság nyílt meg előttem és bennem, amelyet korábban még csak nem is sejtettem, nem is sejthettem, hiszen az életem - az életünk - korábbi korlátái ezt a tágasságot előttünk eltakarták. Azt hiszem - mostariról nézve persze -, hogy mindez annak az egyenes következménye volt, miszerint a körülmények változása valamiképpen egybe esett a felnőtté válás idejével. így a létezés horizontja akkor, és abban a közegben megemelkedett, úgy mutatta magát - s eléggé hihető módon -, hogy elképzeléseim, körvonalazódó terveim megvalósulhatnak. Természetesen ennek gyakorlati része felől nem igen volt kézzelfogható tervem, de már maga az