Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Gál Sándor: Az egy és az egész Kincses Komárom (2)
24 Gál Sándor „A Dokumentumok könyve összesen 84 mélynyomású reprodukciót tartalmaz 179 oldalon. Kiadja: Eugen Prager Könyvkiadó Vállalata, Bratislava-Pozsony. Az utánnyomás kizárólagos joga a kiadóé. Copyright 1937.” A dokumentumgyűjtemény ára pedig — a beírás szerint - amikor megvettem, 13,50 korona volt. A születésem évében Pozsonyban megjelentetett dokumentumok könyve úgy 17-18 évvel később került a tulajdonomba, s megmaradásának titka - háború, jogfosz- tottság, kitelepítések stb. - mindmáig megfejthetetlen számomra. A tény, hogy mindezt túlvészelte, s hogy ma is itt fekszik előttem az íróasztalon, az maga a csoda. Mint ahogy a benne lévő Ady-dokumentumokat is csodának találtam akkor. Levelek, fényképek, képeslapok, könyvdedikációk... Mind-mind olyan adalékok, amelyek Ady verseinek szépségét - szépséges hitelét - igazolták és nagy erővel bizonyították, s bizonyítják ma is. Több lett ez az Ady által válogatott és megőrzött gyűjtemény bármely irodalomtörténeti összefoglalónál abban az időben... Itt van ennek bizonyítékaként mindjárt az első fotográfia, amelyen a dokumentumok jegyzékében ez áll: „Nagyon becses, művészi tökéletességgel készült fénykép Ady Endréről és Lédáról. A szerelem delelőjén Ady és Léda megkívánták ezt a kettős fotográfiát és odaálltak Székely Aladár mesteri gépe elé. A fénykép elkészülte után a lemezt eltörették, így akarták biztosítani, hogy a fényképet ne sokszorosíthassák. Az egyetlen fölvétel most került napvilágra.” ( Ez a „most” a harmincas évek második felét jelenti). Elasonlóan érdekes fölvétel, amelyen „Ady Endre mögött áll egy furcsa figura, Szüts Dezső, valamikori nagyváradi főjegyző... A fényképfelvétel a lehető legőszintébb helyzetet jeleníti meg. Ady Endre egyik lumpos éjszaka után maga mellé vette Szüts Dezsőt, a szeretett és rettegett „sátánt” (Ady szava) és az útba eső fotográfusnál megjátszották a láthat jelenetet. Ady fölé hajlik a „sátán” és... kajánul suttog Adynak.. Folytathatnám a dokumentumok könyve további részeinek a felsorolását, de most nem erről van szó, hiszen ez komáromi diákéletemnek csupán egyik - bár nagyon fontos - mozzanata volt, vagy - a későbbiekben - azzá lett. Egyrészt rádöbbentett megkésettségem tényére, másrészt arra ösztökélt, hogy ezt a megkésettséget minden lehetséges módon próbáljam bepótolni. (Ma már nyugodtan írhatom ide, hogy ez nagy részben sikerült, de ráment legalább tíz évem.) Az Ady beragyogta belső tájról és térről azonban térjünk vissza a gadóci tanodába. Azt már az előzőekben is említettem, hogy minden tekintetben eléggé „vegyes társaság” volt a mi osztályunk. Úgy az első év végére, a második elejére fokozatosan kiderült, hogy az osztály jó egyharmada - együtt velem - valamilyen kényszer következtében került ide, és nem okvetlenül a zootechnikusi pálya volt vágyaik netovábbja. Csakhát azokban a forrongó években-időkben sokan nem a hajlamaik szerint választhattak pályát vagy szakmát. Azt hiszem, elég, ha példának három muzsikus osztálytársamat említem meg. Lénárd Boldizsár legalább egytucatnyi hangszeren játszott, Juhász Magdi nagyszerűen zongorázott, Brúder Ernő harmoniká- zott... De ha Feszty Zsuzsát említem, akkor sem az állattenyésztői pálya kerül az
