Irodalmi Szemle, 2010
2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Gál Sándor: Az egy és az egész Kincses Komárom (2)
Az egy és az egész (2) 23 rakata elakasztott. Ugyanis a kirakatban, pontosan a közepén, két vaskos kötet állt, borítóján ezzel a szöveggel: ADY ENDRE ÖSSZES VERSEI. Tudtam én akkor már Adyról, egyrészt még gimnazista koromban megvásárolt Výber zo svetovej literatúry (Válogatás a világirodalomból) című antológiából, amelyben néhány versét olvastam is, hajói emlékszem E. B. Lukáč fordításában, másrészt Bóka László A szép magyar vers című kötetében ott ragyogott A hadak útja... Ez, ennyi volt, amit Adyról tudtam. Most pedig a kirakat közepén ott az „összes!” Mivel ötven forint akkor még nagy pénz volt, habozás nélkül benyitottam a könyvesboltba és megvásároltam az „összes Adyt”. 1956 nyara volt. A kemény fedelű kötetet a Szépirodalmi Kiadó adta ki és Szász Imre volt a felelős szerkesztője. De a belső oldalon még azt is hozzá nyomtatták, hogy: „Ez a kiadás 50 000 példányban készült a Román Népköztársaságban, a Román Népköztársaság és a Magyar Köztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében.” Ebből is látható, hogy a múlt század ötvenes éveiben milyen rangja volt még a költőnek, a költészetnek, na és persze a focinak!... Későbbi életem során - mindmostanáig - ez az Ady-összes mindenhová elkísért. Amikori958 októberében Pozsonyból egyenest a Šumava mocsárvilágába röpített a kötelező katonai szolgálat kényszere, jószerével egyebet nem is vittem magammal a „civil” világból Janovicére. Erről, ha jut idő rá, majd más helyütt még szólok, mert az ott eltöltött huszonhét hónap meg- és felidézése is fontos része az életemnek, világképem kialakulásának. Az „edzőmérkőzést” követően — amit természetesen elveszítettünk - ezzel a számomra felbecsülhetetlen értékű zsákmánnyal tértem vissza a gadóci diákotthonba, amelyet a hagyomány szerint „Výskumnának” becéztünk, gondolom egykor - az első Csehszlovákia idejében - valamiféle laboratórium lehetett benne, s annak a neve rögzült a köztudatban. Ady versei, Ady költészete - röviden: az Ady-élmény egésze — olyan elemi erővel érintett meg, amelynek lényegét akkor, 1956-ban, még felfogni sem tudtam. Ám jobb, ha azt írom, hogy annak felfogására, valós értelmezésére, nem is voltam felkészülve. És bizony sok-sok időnek kellett eltelni, amíg „Ady igazához” úgy-ahogy eljutottam. Mindenesetre az „alap” már megvolt hozzá, a többit pedig az idő és a tapasztalat a későbbiek során magával hozta. így ezt leírni ma viszonylag egyszerű, de az ötvenes évek második felében, az irodalom akkori kuszaságában, ez nem is volt sem könnyű, sem egyszerű. Nem sokkal később, az egyik Nádor utcai könyvesboltban találtam egy „könyvet”, amely lényegét tekintve egy könyv formájú doboz volt, vörös selyem- födelén pedig ez volt olvasható: „ADY-DOKUMENTUMOK KÖNYVE” Természetesen azonnal megvásároltam a dobozkönyvet. Hogy ez a különös és különlegesen becses gyűjtemény hogyan és hol vészelte át a második világháborút, azt elképzelni sem tudom, s azt sem, hogy miként került komáromi diákéveim idején a boltba. Ugyanis a dokumentumok jegyzékének hátlapján az alábbi tájékoztató áll:
