Irodalmi Szemle, 2010

2010/3 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES CSOÓRI SÁNDOR KOSSUTH-DÍJAS KÖLTŐT - Csoóri Sándor: Hogy mi a költészet, nem tudom 10 Jánossy Lajos: Csoóri Sándor 80

Csóri Sándor 80 éves

Vagy azt csak én hallottam? Lenyűgözött a fiú kíváncsisága, de az első menetben, sajnos, csak tréfával tudtam elütni a kérdését. „Ha rokonom lett volna Nietzsche, Heidegger, Németh László, Ortega у Gasset vagy Baudrillard - mondtam neki —, bizonyára tudnám, de én csak azt érzem, hogy a világméretű dolgok, a tudás segítségével először gyarmatosították azt, amit mi egyetemesnek tartottunk. Ennek a veszedelmét, idegenségét azonban csak a hatalmon lévők tudhatják: politikusok, tudósok, a pénz földi istenei.

* * *

На a XX. századi francia szürrealista költőket emlegetik, Apollinaire után leghamarább Paul Eluard neve kerül elő. A költő 1948 őszén Magyarországon is járt, sőt még a Zeneakadémia pódiumán is nagy sikerrel szerepelt. Illyés Gyula úgy méltatta, hogy Eluard jelenleg az emberiség egyik legnagyobb élő költője. Bevallom, hogy hat-nyolc évvel később én is sokat tanultam tőle. Néha azon veszem észre magamat, hogy hangosan idézem egy-egy sorát. Például: Belém költözött a halál, akár egy malomba. Vagy: A nő szebb, mint a világ, amelyben élek.

Olyanok ezek a bennem föléledő verssorok, mintha valaki titkos üzeneteket küldene időnként nekem.

* * *

Azt hiszem, hogy a magyar tanulmányírók szorgalmas csapata eléggé föltárta már nyelvújításunk történetét. Egy kisebbfajta kulturális polgárháborúnak is nevezhetnénk, Kazinczy Ferenccel az élen. Kirobbanásának két oka volt. Az egyik Herder ijesztő jóslata, amely Magyarországot az elkárhozottak útján látja botorkálni, a másik pedig a kétségbeesés, hogy egyetlen eszközünk maradt csupán az ellenállásra: a nyelv. A nyelvből fakadó dacos irodalom.

Akárhányszor hallok vagy olvasok erről az irodalmi nyelvújításról, mindig eszembe jut, hogy a százötven évig tartó török hódoltság is borzalmas károkat okozott a nyelvünkben. 1526 után nem volt olyan királyi udvarunk, mint Mátyás uralkodása idején, amikor tudósok, festők, építészek, gondolkodók, zenészek ápolták

Európa és a mi szellemi életünket.

* * *

Megtudni, hogy mi történt velünk az utolsó két évtizedben, és mi történik most, ehhez filozófia kell, irodalom, közgazdászok csapata, önvallomások, színház. Illyés Gyula fogalmazta meg azt, hogy minél több katartikus darabot játszanak a színpadon, annál kevesebb szörnyűség zajlódik le az utcán.