Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kulcsár Ferenc: Ki is hát ez a Szivárvány lovag? (Csóka Ferenc: Szivárvány lovag kalandai)
86 KÖNYVRŐL KÖNYVRE A fenti meséről gyorsan el kell mondani, hogy tíz évvel ezelőtt, 2000-ben látott napvilágot Csóka Ferenc Szivárvány lovag-köteteinek első darabjában, annak is a legeslegelején, amikor még hős lovagunkat Hajnalpírnak hívták, és boldogan élt szüleivel az Ezüst folyó völgyében, majd a Békazöld tó partján, ahol talán az ezerévesnél is idősebb, bölcs Tintakék manó volt a nevelője. E rövid mesét - esztétikai értékén túl - azért kellett idéznem, mert Csóka Ferenc, talán ösztönösen, talán tudatosan, már trilógiája, ha úgy tetszik, fejlődésregénye eme első darabjában megadja a kulcsot, méghozzá két szinten meseregényének értelmezéséhez. Első szinten így: „Lent a völgyben gyengécske fény derengett. Az ember fénye. Azé a lényé, aki köztudottan kiszámíthatatlan. Ha úgy tartja kedve, halált küld az erdő népére, ha úgy, enni ad neki.” Igen, a Szivárvány-kötetek alapfilozófiája ez a több ezer éves tanítás: a jóság a tetteinkben ölt formát; cselekedetek nélkül halott, üres képmutatás. Második szinten pedig ezt a „kulcsot” találjuk: Hajnalpír „Unta a sok lélektelen tárgyat. Valami másra vágyott... Sietve szélesre tárta az ablakot.” Láthatjuk, Hajnalpír, a későbbi Szivárvány lovag szélesre kívánta tárni az ablakot, melynek - Tőzsér Árpádot parafrazálva - a világ a rámája, hogy lépésről lépésre megismerje az életet, birtokba vegye, meghódítsa a világot, és a szolidaritás, a tolerancia, a nagylelkűség jegyében megélje az ezerszínű igazságot, szembeszegülve ostoba hatalmakkal, gazsággal, kapzsisággal. De azért kérdezzük meg, ki is valójában ez a Szivárvány lovag? Alaposan zavarba jövünk, ha kísérletet teszünk legalább megközelítőleg a jellemzésére. Mit tudunk róla? Azt, hogy Színország szigetén él, ahova az író is és az olvasó is csak gyermeki lélekkel és nyitott szívvel juthat el. Jellemek, lények színkavalkádja fogadja az arra járót, ahol csupán egyetlen elv létezik, a jó tudása. Persze, itt sincsenek tökéletes lények, hiszen a tökéletesre legfeljebb csak törekedhetünk; keserves út vezet felé, ezer jellempróbán, buktatókon és küzdelmeken át. Ennek a szigetnek uralkodója nincs, mert nem tűri a kötelmeket, itt a tengernyi arcú igazság és az számlálatlan színű jóság uralkodik; mindegyik egy-egy színfolt Színország színeinek világnagy palettáján. Színország a szabadság szigete, ahol minden lehetséges, még az is, hogy valaki király- lyá választassa magát egy általa nemessé kinevezett ostoba fickóval. Őt azonban hősünk, akár a kalandjai és barangolásai során útjába kerülő többi basáskodót, gonoszkodót és ostobát, megregulázza. Igaz, ő soha nem erővel, soha nem erőszakkal győz, hanem okossággal, furfanggal, bolondos ötletekkel. Az önjelölt királynak például ezt mondja: „Ide figyelj, te buggyant. Nem tudom, honnan szalajtottak téged, de néhány dolgot egyszer s mindenkorra véss az eszedbe! Színországot azért nevezik Színországnak, mert színes. A határtalan lehetőségek szigete, ahol minden megtörténhet, minden létezhet. Még te is! Csupán egyetlen lehetőséget nem bír elviselni ez a föld: az elszín- telenítést. Itt nincsenek és nem is lesznek az erkölcsi törvényeken kívüli parancsok. A jó az, ha mindenki tisztességesen teszi a dolgát, a rossz az, ha valaki akadályozni akar ebben bárkit is. Ha itt szeretnél élni, raktározd el gyorsan a kis fejecskédben a szavaimat. Ha nem így teszel, Színország bolondja leszel.” Ez, ilyen hát Színország szigete, Hóvirágfehér- és Ezüstfolyó-völgyeivel, Rózsaszínálmok- és Narancsszín-erdeivel, Békazöld és Olajzöld tavaival, Borsózöld
