Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - TANULMÁNY - Polgár Anikó: A Lévai Névtelen... Az Ovidius-fordítás fordítástörténeti jelentősége (tanulmány)
70 Polgár Anikó A Lévai Névtelen a komolyabb mitológiai háttértudást igénylő részeket kihagyja (pl. Paris levelében Menelaus rossz hírű családjának felsorolása), Gyöngyösi viszont ezekben az esetekben explikativ bővítésalakzatokkal dolgozik (pl. Atreus rémtetteiről egy külön versszakot iktat be, 69.). Míg tehát a Lévai Névtelen szövegéből az Ovidiusnál az érvelés részét képező mitológiai katalógusok (Paris levelében a trójaiak felsorolása,13 azoknak a nőknek a felsorolása, akiket viadalon nyert el egy férfi,14 azoknak a férfiaknak a katalógusa, akik Helénát elrabolták,15 az elragadott hölgyek katalógusa,16 Helena levelében Paris és Helena nemzetségének összevetése17) általában hiányoznak, Gyöngyösinél ezek a szükséges magyarázatok beékelésével a mitológiai didaxis fontos elemeivé válnak. A reneszánsz fordításban a domesztikáció erőteljesebben érvényesül, mint a barokkban: a mitológiai katalógusokhoz hasonlóan a Lévai Névtelen az antik vallási szokásokra való utalásokat is kihagyja, míg Gyöngyösi inkább elmagyarázza ezeket. Paris szerint a trójaiak istennőnek nézik majd Helénát, és áldozatot fognak neki bemutatni (Ovidius, XVI. heroida, 335-336. sor). A Lévai Névtelen ezt a motívumot kihagyja, Gyöngyösi viszont egy külön versszakban foglalkozik vele (Paris Helénának, 133. versszak). A Lévai Névtelennek ez az eljárása adódhat a fordító mitológiai, vallástörténeti tudásának felületességéből, ugyanakkor a szerényebb olvasói igényekhez való igazodásból is, ám a fordításban hemzsegő félreértések, melyek nyomán gyakran az olvasást megakasztó logikai következetlenségek lépnek fel, már semmiképpen sem tekinthetők a fordítói tudatosság részének. Például Ilona levelében a 497-500. sorok szövegbeli szerepének értelmezése Ovidius megfelelő sorainak ismerete nélkül problematikus, Gyöngyösi szellemes megoldása ezzel szemben retorikai szempontból is bravúros: Nee dubito quin haec, cum sit tam iusta, vocetur Rustica iudicio nostra querela too. Rustica sim sane, dum non oblita pudoris, Dumque tenor vitae sit sine labe meae. (Her. XVII. 13-16) De hadd járjon immár az én panaszom, Nem tisztességes, úgy tetszik, mint látom, De bár szégyen legyen az én mondásom, Csak maradhasson helyén tisztességem. (Lévai Névtelen, 497-500) Ezt hallván, gondolom, émelyeg a bélyed, S igaz panaszomat parasztnak ítéled, De ha jámborságom tisztaságtól éled, Ámbár parasztnak mondj, nem gondolok véled. (Gyöngyösi: Helena Parisnak, 6. versszak)
