Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - TANULMÁNY - Rácz Vince: A csodába a hétköznapokkal! (Szerb Antal szépírói és értekező munkásságának kapcsolódási pontjai, tanulmány)
A csodába a hétköznapokkal! 59 ka a Barabások köréhez köthető. Ennek a rebellis, irodalmi útkereső fiatalokból álló írói csoportosulásnak tagja volt az iskolapadból éppenhogy csak kikerült Szerb Antal is. Ami összefűzte ezt a heterogén összetételű csoportot, az a lázadó attitűd. „Undorral néztünk le minden írást, amely beérte a kézenfekvő, mindennapi, normális kifejezésekkel. Mindenre új expressziót kell találni, mondtuk, az írónak nem szabad értelmi, diskurzív módon átadni mondanivalóját, hanem látomásszerűen felbukkanó képekben kell belevetíteni a felvevő leikébe, csak a kép, csak a kép, a hieroglif az igazi, az új a művészi. (...) Kis szekta voltunk, gőgös egymást imádó szekta, előttünk egy fantasztikus dacos Helikon. A szektán kívül állókkal nem ereszkedtünk szóba és ahogy most visszagondolok, azt hiszem, nagyon boldogok lehettünk, mert szek- táriusnak lenni a legnagyobb öröm ezen a földön (...) Mélységesen komolyak voltunk, mint minden szektárius; előző éveim esztétizmusa és dandys cinizmusa teljesen elmaradt, férfiasak, pathetikusak és átmenetileg nagyon vallásosak voltunk, templomba járó áhítatossággal”6- emlékezett vissza Barabás-korszakára már érett fejjel az esszéista. Lázadásának újabb korszakaiban eszméinek, eszményeinek változásával tiltakozása is új irányokat keres. A húszas évek tanulmányírója a szellemtörténet igézetében lázad a pozitivista laposságok, az elavult tudományosság ellen. A szellemtörténeti módszer hadrendbe állításával harcol az irodalomtörténet-írás művészi szintre emeléséért is, szélesre tárt szellemi horizontját a beszűkült szellemi parlagiassággal szegezi szembe. Férfikorának első nagy művében, a Magyar irodalomtörténetben szintén a lázadás ösztöne munkál, még ha rejtettebben is, mint fiatalkori zsengéiben. Irodalomtörténeti rendszerezésének egyik fö célja, hogy élővé varázsolja az irodalom nagyjait, az iskolás műveltséget személyes élménnyé tegye, emellett az is, hogy a magyar irodalmat az európaival szoros egységben láttassa. Az utóbbi törekvése a nacionalista színezetű kurzusideológia ellenében hatott. Hogy telibe talált, jelzi a háborús magyarországi kultúrpolitika felháborodása Szerb Antal művével kapcsolatban. A Hétköznapok és csodáld)an, láthatjuk, a játékosságot, a vitaiizmust szegezi szembe a konvencionalizmussal, a lelket felszabadító csodát a lelket elnyomorító hétköznapokkal. A Pendragon legenda és az Utas és holdvilág így, már-már közhelyszerűen hat a megállapítás, tulajdonképpen csodaelméletének illusztrációi. A világirodalom története, mely a háború közepén jelent meg, a faji gondolat és a provincializmus ellenében a nemzetekfölöttiséget vallja, az emberi szellem egységét, melynek foglalata a világirodalom Goethétől és Babitstól örökölt eszméje. Korai novelláinak gyakran visszatérő motívuma az értékek szembeállítása és ütköztetése. így feszül egymásnak ezekben az írásaiban életöröm és aszkézis, egyéni szabadság és közérdek, szeretet és magányosság, egyén és közösség, hivatástudat és teljes élet, a torzonborz valóság és az örök szépség. Ezeknek az ellentéteknek a hátterében szintén lázadó indulat feszül, az életvágy valamiféle magmaizzása, melyet az intellektus hűvös kérge fed. Még valamiről árulkodnak azonban ezek a novellák, mégpedig Szerb Antal legsajátabb írói tulajdonságáról - a művi ihletettség- ről. A művi kifejezés itt is közvetettségre utal, olvasmányélményből táplálkozó ih-
