Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - TANULMÁNY - Rácz Vince: A csodába a hétköznapokkal! (Szerb Antal szépírói és értekező munkásságának kapcsolódási pontjai, tanulmány)
A csodába a hétköznapokkal! 57 erre azzal válaszol, hogy elmenekül önnön kisértetei elől. A világirodalmi ősök sorából a már taglalt Alain-Foumier Az ismeretlen birtoka tűnik a legkézenfekvőbbnek. Cocteau Vásott kölykök, Márai Zendülők című regénye szintén joggal vetődik fel a családfa megrajzolásakor. Ugyanakkor csakúgy, mint A Pendragon legenda ban, itt is többé-kevésbé eredeti-egyéni csodavilágba kalauzolja olvasóját. A csoda mozzanatán túl, a vele sokban rokonítható lázadás gesztusa a másik motívum, mely az esszéista és a szépiró Szerb Antal munkásságában egyaránt tetten érhető. Nem véletlen, hogy életre szóló hatást tett rá a romantika bűvölete, amennyiben a realizmus elleni romantikus lázadást olvasta ki belőle. Szerb Antal szellemi magatartása a gimnazistakori kamaszrajongástól a férfikori bölcs rezignáltság irányába mozdult el. Bár habitusa módosult, gondoljunk csak puber-táskori verseinek rajongó hangszerelésére, illetve A világirodalom története portréinak mérlegelő józanságról tanúskodó, kissé kiábrándult hangvételére, a lázadás, a tabudöntögető indulat a legsajátabb gesztusa. Lázadás a régi, az elavult, a konvenciók, a hétköznapok világa ellen. Ez az indulat közös mind a fiatal és az érett Szerb Antalban, mind pedig az íróban és az esszéistában. Kamaszattitűdje nem múlt el nyomtalanul, az érett Szerb Antal szellemi magatartását alapvetően ugyanúgy a lázadás gesztusa határozza meg. Ahogy a pályakezdő, úgy a pályája csúcsán lévő író és esz- széista is lázad. A szellemi és lelki szűkösség elleni ösztönös tiltakozása eredményezi legjobb írói tulajdonságait is. Ezek a kvalitások szinte a kezdetektől a birtokában vannak, ilyen a tehetsége a latinos világosságú kifejezésre, a metsző éleslátással párosuló elemzőkészsége, szélesre tárt szellemi horizontja, különös érzéke a világ- irodalmi távlatok iránt, elsősorban azonban az a sajátos portréfestési módszere, mely- lyel az alkotás misztériumának feltárására törekszik, azaz a mű mögött az embert keresi, az alkotó titkát kutatja. A gimnazista Szerb Antal a gyerekkorát átható vallásos eszmék és cserkészideálok ellen lázad, vallásos meggyőződését a művészetbe vetett hitre cseréli. Az aszkézis eszménye ellenében az erotika felszabadító hatása, a szexualitás korlátlan szabadsága mellett tesz hitet. Az elfojtással a kitörést, vagyis megint csak a lázadást szegezi szembe. A fiatal Szerb Antal ugyanúgy gátakat tör át, mint a férfiéveibe lépő esszéista, csak hevessége szelídül és alakul át idővel ironikus bölcses-séggé. Az előítélet azonban ugyanúgy rombolásra ösztönzi a hangvételében már ki-ábrándult esszéistát is. „Az első versek lírai vallomásaiban (...) felsejlik a kamasz Szerbnek a megunt miliőből, az önmaga megbízható eminens-diák énjéből való kitörésre irányuló vágya. A szürke valóságból és szimpla egyéniségből való kinövés vágya elsősorban önmaga stilizálásában, énjének - legfőbb olvasmányainak megfelelően - kifinomulttá, betegessé, művészien dekadenssé való formálásában jelentkezik.”3 Pubertáskori esztétizmusa, arisztokratizmusa lázadó alkatának eredménye. Lázadásának a humanizmus nevében, annak a humanizmusnak a nevében, mely mindig a célt látja az emberben, soha az eszközt. Különös véletlen, hogy zsengéinek korszaka, a forradalmi hevületének kicsúcsosodása éppen egybeesik a forradalmak korával. Ekkor ér véget az első világháború, mely addig még sosem tapasztalt pusztitást haj
