Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - TANULMÁNY - Turul Emese: A szakrális szubjektum: a szinkronikus létélmény. (Egyetemes és örök élmények Weöres Sándor költészetében)
50 Turul Emese jesnek a felidézhetősége. Az érzelmi teljesség iránti vágy mindig helyet hagy, hogy a befogadó a saját részeivel a befogadás pillanatába a teljességépítés részesévé váljon. A szöveg interaktivitásáról is szó van, mert a szöveget gondolatilag aktívvá tevő egyén önmagát is beleadja. Kiválaszt, kiemel, érzékelhetőbbé teszi a szöveg teljességhiányosságát. A metafizika és az irodalom integrációja az olvasó előtt megnyitja az önmaga felé vezető utat az érzelemvilágán át a szellemi tér irányába, az önmaga és az általa élt, élhető és éltethető világ egészének megismerése felé. A befogadót irodalmi élménye és megélt létélményének ötvözésére serkenti azáltal, hogy felcsillantja a metafizikai létállapotot az ember által élhető szellemi kiteljesedés irányába. Weöres költészete a befogadó belső útját ösztönzi önmaga megértésére és analogikus kapcsolatok feltárására a spiritualitás áramkörében, azaz a belső és külső szellemi energiaforrások analógiás áramkörében formálódó anyag számára. Weöres Sándor költészete közlésformája által is szem előtt tartja a teljesség élménykörének megszólaltatását, hangzatosságát. A Genézis Könyvében olvasható, hogy Isten az embert saját képmására teremtette, egyszerre férfinak és nőnek. A nemek közötti kétpólusos feszültség bibliai szempontból magára, Istenre alapul. Iza- iás így szól: „Mint a fiút, akit az anyja vigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket.” (Izaiás, 66,13) A embernek az elengedő szeretet által el kell engednie anyját és atyját is ahhoz, hogy szelleme újjászülethessen. Ez által válik lehetővé a tükröztetett (hamis)valóságon túl a valódi valóság meglátása, a valós önmagunkra való rá- találás, ami a szakrális szubjektum metafizikai jellegének sajátossága. A költőnek, mint a férfi princípium képviselőjének metafizikai szemlélete a női princípiumról azért is előnyös, mert minden emberben megvan a maga női és férfi oldala, s hogy önmagunk és az ellentétes pólus egészben való megtalálásához és egésszé válásához éppen az ellentétes nemű aspektusok feltárása és integrációja vezet. Az a nő, aki elhanyagolja önmagának racionális, aktív és önálló aspektusát, mindig csak fél lélek marad. Az a férfi, aki nem fejleszti önmagának „női” oldalát, soha nem lesz egész ember. Létértelmező útját járva Weöres Sándor a befogadó női principiumá- nak misztikumát is feltárja, tehát: a nő önnön női mivoltára való ébredését, az önszembesüléstől való félelem oldódását, az önkritikus rálátást és az önfelsza-badulást az évezredek óta játszott kényszerű szerepektől. A kutató szellemiségben minél több oldalról világítódik meg a női princípium rétegződött fogalomköre, annál több tudatos felfedezés lesz, és folyamatosan, a szüntelen átalakulás folyamatával teljesíti ki a jelen teremtő pillanatát. Az ember léte a pillanatok teljességéből szin- tetizálódik, az ember folyamatos vágyából, törekvéséből, hogy egésszé válhasson. A személyiség saját határainak lebomlása szinkronban zajló esemény az univerzu- mi őstudat felsejlésével, megmutatkozásával az emberi tudatban. A metafizikus e- gyesülés misztikus élményét Schrödinger egy 13. századi perzsa-iszlám misztikus Aziz Nasafi egyszerű gondolatával teszi érthetőbbé a nyugati kultúra számára: „Az élőlények halálakor a lélek a lélekvilágba, a test a testvilágba kerül vissza. De
