Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - TANULMÁNY - Turul Emese: A szakrális szubjektum: a szinkronikus létélmény. (Egyetemes és örök élmények Weöres Sándor költészetében)
A szakrális szubjektum: a szinkronikus létélmény 45 hangja telíti meg értelemmel. A szinkronicitás előfeltételezi a világmindenség e- gységét, hiszen csak így képzelhető el, hogy az oksági szempontból egymással kapcsolatba nem hozható események mégis összefüggjenek, és együttesen a tudatos emberi lény számára fontos tartalmat fejezzenek ki szakralitásukban rejlő Egy(edi)ségükkei: „ Véremben isten-őseim,/bíróim, az égiek mozdították kezem,/vezették tőröm, töltötték bürök-poharam,/még-sincs részemre oltalom: velük egy vagy ok/s engem vámolnak-e,vagy tulajdon keblüket: csak a neve más, de a test és lélek egy-ugyanaz. "(Medeia) Az univerzum teljességének gondolata a mitoszok világához hasonlóan központi helyet foglal el az emberi gondolkozásban, de nem történelmi vonatkozásban, ami William Thompson világnézetében a civilizáció egojának útvonalaként vált ismertté. A mitoszok a tudatalatti termékei, s a háttérből befolyásolják a jelenléti észlelést. A középkori ember nem ismerte a hólizmus fogalmát elméleti szinten, de ennek szellemében élt. Magától értetődőnek tartotta, hogy minden mindennel összefügg, analogikus viszonyrendszerben áll. A teljesség gondolatától és a szakrális szubjektum Egy(ség) szinkronától elválaszthatatlan a kozmikus léttudat. Smuts holista szemléletmódja szerint a rész-egészek szüntelen evolúciója, bonyolultabbá válásuk állandó folyamata tagadhatatlanul az élet sajátja, egy szerves világegyetem jellemzője, amely a gondolat és az anyag, rendezettsége szempontjából párhuzamos jelenséget képvisel. A szinkronicitás olyan világegyetemet feltételez, amelyben egymástól látszólag független események, egy(ed)ek teljességgé formálódnak, és a szakrális szubjektum tervszerűen tudatos koncepcióvá formálja: „Én nem vénülök sohasem, /amíg a perc és év rohan./Csak bámulok. Tekintetem/ tökéletes, mert céltalan. ” (Fajankó) A modem fizika nyomán, a művészi ágakon belül és a korrelációs kapcsolataik között keletkező világképek közül David Bohm holografikus rend-elmélete kínálja a legjobb keretet a szinkronikus létélmény megértéséhez. A hologramhoz hasonlított világegyetem alapjában véve holisztikus elképzelés, amely megengedi a függetlennek látszó, de egymással mégis kapcsolatban álló események létezését, amelyeket nem az okság elve fűz össze. Ahogyan a mikrokozmosz részegységként magában hordozza a makrokozmosz teljességét, ugyanúgy hordozza Weöres Sándor irodalmi galaxisának teljességét a szakrális szubjektuma: „Egy másik világ küldött engem,/hogy milyen volt, már nem tudom,/de tört sejtése vissza- fénylik/színek nélküli fátyolon./S ahogy a föld sok látomásán/régi hazám nyit néha rést./onnan túlról majd vissza-sejtem/az örömet s a szenvedést. ” (Egy másik világ) Az emberi tudat jelenségei és a külső történések együtt rezegnek. A szinkronicitás16 jelensége azért érdekes, mert a belső és a külső világ között hidat képez, s ezáltal egységessé teszi a valóságot. Hozzájárul az emberi élet kiteljesedéséhez, gazdagabbá tételéhez és jobbításához. Az adott események, szimbólumok és jelek - amelyeket nem fűz össze oksági lánc - fontos üzenetet hordoznak a befogadó
