Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Stanislav Kostka Neumann: Ha a nap isten volna... (vers) Pereszlényi Sándor fordítása
35 Stanislav Kostka Neumann WmSV Ha a Nap isten volna ... Ha forró, égő napkorongunk Héliosz volna még, a régi isten, kihez a naptól elbűvölt ember imája száll, az égi, ha isten volna, égető és forró, ki diccsel lépked fenn és babérággal, bizton meghallgatna, ha szépen megkérném, forró, tiszta, pogány imádsággal, hogy legalább még egy csipetnyi fényt, mely másokat oly tékozlón éget, lelkedbe oltson, te édes nő, kinek bolond szeretőt jelölt ki a végzet. Költőt, bolondot, bohóc családapát, kit a szép után hajt perzselő vágya, költőt, Nap-szeretőt oly korban, amely mit sem ad a költő s a Nap szavára. De korántsem azért, hogy jobban szeresd roncsát, mely horgonyt soha nem vetett, de úgy hiszem, jobban megértenéd, ha egy csepp fénye lakná lelkedet. Pereszlényi Sándor fordítása
