Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Alabán Ferenc: Az értékek perspektívája (2) Szempontok a közép-európai régió integrációjának és változó irodalmi kommunikációjának értelmezéséhez (tanulmány)
29 Alabán Ferenc Az értékek perspektívája (2) (Szempontok a közép-európai régió integrációjának és változó irodalmi kommunikációjának értelmezéséhez) Új irodalomtörténeti korszak 1990 után - a jelek és tények alapján - új irodalomtörténeti korszak kezdődik a közép-európai nemzeti és nemzeti kisebbségi irodalmak életében. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy egy-egy új irodalmi korszak kijelölésével (NB: az irodalomtörténeti periodizációval) meggondoltan kell bánni, mivel lényegének meghatározásakor figyelembe kell venni az alkotás folyamatának öntörvényű sajátosságait és meg kell különböztetni az alkotás folyamatában a művekben jelentkező változásokat, valamint magának az intézményrendszernek a változásait is szükséges feltérképezni. A szlovákiai magyar irodalmi és szellemi életnek ezeken a területeken is törlesztendő adósságai vannak. Szükséges újra értelmezni azt a kérdést, hogy a (kisebbségi) közösség és szabadság esztétikája között miért van feszültség, tudatosítva azt, hogy ebben a kisebbségi irodalomban is folyamatosan és hagyományosan valójában két alapvető irányzat jelenléte, olykor (elhallgatott, esetenként felszínre kerülő) konfrontációja észlelhető. Egyfelől egy olyan irányzaté, amelynek értékrendje központjában a nemzeti kisebbség, a közösség sorsa a meghatározó, másfelől egy olyan irányzaté, amely a személyiséget helyezi a centrumba. Nyilvánvalóan az óhajtott irodalmi harmónia csak akkor lehet igazi, ha az esztétikai többszólamúság maradéktalanul bontakozhat ki az egyes műfajokban, s tisztázódhat több nyitott kérdés, többek között az: vajon mindaz, ami újólag kezdődik jelenünkben - az összetartozás tudatának felerősödése milyen helyet kaphat a szlovákiai magyar irodalomban és magában az egyetemes magyar irodalomban. Vita alakulhatna ki arról a feltevésről is, hogy a kisebbségi irodalom az anyaországihoz képest jóval egyneműbb, hiányzik belőle az értékek többszólamúsá- ga és színessége. Külön - még az előző észrevételhez kapcsolódó - elemzés és értelmezés tárgya lehetne, hogy a kisebbségi, regionális eszmények (felvidékiség, kisebbségi messianizmus, transzszilvanizmus ...) pozitív, a megmaradást szolgáló morális hatásuk mellett, hogyan kerültek szembe olykor a kollektív érdek, az irányzatosság „kötelező” érvényét el nem ismerő esztétikai szempontokkal, az ún. szabadelvű és személyiségközpontú irodalmi törekvésekkel. Másfelől: vajon a szabadságesztétika valóban kizárta és kizárja-e azt, amit nemzeti kisebbségi etikának vagy esztétikának szoktak mondani, vagyis egyfajta kötöttségeket?
