Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Alabán Ferenc: Az értékek perspektívája (2) Szempontok a közép-európai régió integrációjának és változó irodalmi kommunikációjának értelmezéséhez (tanulmány)
30 Alabán Ferenc Hiányát érezzük, hogy nem íródnak a szlovákiai magyar irodalom és szellemiség jelenlegi létállapotát és viszonyrendszerét fejtegető és jellemző tanulmányok. Alig akadnak szakmai szemlék az utóbbi évtized szlovákiai magyar irodalom eredményes íróiról, kezdeményezéseiről és legjobb műveiről. Hiába van az új könyvek, az új költők, prózaírók jelentkezése, ha mindez túlzottan nagy csöndben történik. Mire figyelnek a szerkesztők, miért nincs több recenzió, esszé és kritika a hazai magyar irodalom terméséről? Miért hiányzik a rendszeres önzetlen szervezői és szerkesztői kezdeményezés és motiválás? Vajon igazuk lehet azoknak, akik azt állítják: ebből a szempontból bizonyíthatóan kedvezőbb volt a helyzet néhány évtizeddel ezelőtt, mivel az irodalmi rovatok szerkesztői nagyobb odaadással figyeltek a hazai magyar irodalomra és ügyeltek arra, hogy minél több kiadványról jelenjen meg ismertető írás és vélemény. Szükségét érezzük egy nemzetközi szintű szakmai tanácskozás megrendezésének, melyen hazai és külföldi szakemberek átgondolnák, tisztáznák a középeurópai, így a szlovákiai (felvidéki) magyar irodalom történetére vonatkozó premisszákat, helytálló és komplex képet alkotnának az utóbbi évtizedek jelenségeiről és legfontosabb törekvéseiről, eredményeiről. Egy ilyen alkalom adna lehetőséget arra is, hogy a szlovákiai magyar költők, írók, kritikusok szemléletének elvi alapjai ugyancsak értelmezést nyerjenek. A politikai rendszerváltás utáni szlovákiai magyar irodalomnak történeti és kritikai áttekintésére, megítélésére a jelenleg zajló magyar irodalmi integrációs törekvések miatt is szükség van. Az egyetemes magyar (vagy az „egységes” magyar) irodalomról szólva, jelenünkben már mindinkább kétségessé válik az „egység” szorgalmazása, a nemzeti kisebbségi magyar irodalomnak ui. nem az alá-, ill. fölé rendelés szabja meg az anyaországhoz való viszonyát. Ennek szellemében újból mérlegelni szükséges a magyarországi és a szlovákiai magyar irodalom, illetve az összmagyar és a szlovákiai magyar irodalom kapcsolatának jellemző és egyben meghatározó értékviszonyát. Minden irodalom (műalkotás) újraértelmezi a saját hagyományait, s ezek az újraértelmezések jelentik azokat az értéktöbbleteket, amelyeket eo ipso a magyarországi irodalmi (és nemzet-) tudat a nemzeti kisebbségektől kaphat. Természetesen ez fordítva is érvényes, mivel a magyarországi hagyományértelmezések is releváló erejűek lehetnek a szlovákiai magyar írók és írói csoportosulások számára. A kisebbségi magyar irodalmak kialakult összefüggésrendje, alapjai és kapcsolatai a legáltalánosabb szinten is bizonyítják, hogy ezek az irodalmak sokrétű, de nem másodrendű (irodalom)történeti képződmények. Meghatározó lényegükben nem is függnek más irodalomformációktól, nincsenek azoknak (sem belsőleg, sem formálisan) alárendelve, hanem relatívan önálló történelmi jelenségek, melyeknek lehetnek/vannak programjaik, kísérleteik, sajátos (létükből eredő) funkcióik és jellegzetes megnyilvánulásaik. Ezeknek a jegyeknek a felismerése és adekvát értelmezése fejlődésüknek a záloga és feltétele, egyben integrációs törekvéseiknek az alapja.
