Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Gál Sándor: Az egy és az egész IV. rész Kincses Komárom (1)
24 Gál Sándor forgótól. Az előbbiben mondjuk a tál aj szerkezet, annak tápanyagtartalma, savas, avagy lúgos mivolta, az egyes növények vetése előtt fel se merült. Ezek tudományos vizsgálatára mód se volt, meg hát idő sem. A talajművelés, trágyázás, szántás, vetés, növényvédelem az adott terület ismeretében alakult. A nagyüzemi növény- termesztésben ezzel szemben a tudomány akkori vívmányait már széles körben alkalmazták, s mi már - persze csak marginálisan, hiszen a fő szakunk az állat- tenyésztés volt - mindezt tanultuk, s a tangazdaságban gyakoroltuk is. Hasonló változásokat ismerhettünk meg a nagyüzemi állattenyésztésben is. A szarvasmarha-tenyésztés például szakosodott hús- és tejtermelésre, tehenek abban a relációban már igásállatként nem szerepeltek. A fokozatos gépesítés következtében a lovak szerepe is egyre inkább háttérbe szorult, s így a nagyüzemi termelésben néhány év alatt elenyészett. S ami a hagyományos gazdálkodásból szinte teljesen hiányzott a vegyszerek és a műtrágyafélék intenzív alkalmazása -, az új gazdasági rendszerben egyre nagyobb szerepet kapott. E nagyon hézagos felsorolás csupán jelzésszerűen mutatja, hogy a majdani mezőgazdasági szakemberek - vagyis mi, akkori diákok - olyan új kihívásokkal néztünk szembe, amely egy évtizeddel korábban a mi térségünkben még elméletben sem létezett. Vagy ha létezett is, megvalósitásukhoz még a korabeli nagybirtokokon sem voltak meg a szükséges föltételek. Mindebből látható, hogy az akkori „holnap” és „holnapután” nem egy lehetséges költői-írói pályát vetített elém, hanem egy szikár szakmai valóságot: a zoo- technikusi kenyérkereső mesterséget. Komárom, s az iskola elsősorban ezt a biztonságot teremtette meg számomra, ha sikeresen befejezem a négy évet és leérettségizem. De hol voltam még akkor ettől!... Az időbeli távolság azonban csak egy volt a többi tényező közül. A lényeget a lehetőség jelentette, hogy az érettségi elérhetővé vált számomra. Ami az akkori időkben, s a korabeli gazdasági viszonyok között valamiféle felemelkedést, előbbre jutást jelentett, s nem csupán a magam, de az egész harmincas korosztály számára. Kiemelkedni a szegényparaszti sorból - és sorsból! —, valami soha nem ismert - újra, s ismét ide írom - lehetőséget kínált, vagy ígért számunkra, amely akkor egyszerinek tűnt. Minthogy az is volt! Természetesen irodalmi, írói ambícióimat a mezőgazdász „szakma” nem tudta befolyásolni, ugyanakkor egyféle biztonságtudatot adott, hogy - ahogy odahaza szokás volt mondani - „lesz kenyér a kezemben”. Tanultam hát és olvastam rendületlenül. Olvastam, és mindent, amihez sikerült hozzájutnom. Miután úgy-ahogy otthon éreztem magamat az iskolában, hétvégeken be-bejártunk Komáromba. Leginkább moziba vagy csak sétálni, nézelődni. A Nádor utca volt abban az időben Komárom közepe, főutcája. Itt voltak az üzletek, köztük két könyvesbolt is, továbbá a Centrál kávéház, s nem utolsósorban az egykori Legényegyletben a Magyar Területi Színház - a MATESZ. Egyetlen hivatásos színtársulatunk.
