Irodalmi Szemle, 2010
2010/2 - Gál Sándor: Az egy és az egész IV. rész Kincses Komárom (1)
Az egy és az egész (1) 23 találkoztam Ady nevével és néhány szlovákra fordított versével - E. B. Lukáč fordításai voltak ezek a versek — , de ez volt minden, amit Adyról addig megismerhettem. Arany János Toldiját azonban hamarosan olvashattam, hiszen ez már második osztályos koromban tananyag volt. Rezső bácsi mértéke azonban nem e sajátságos szemlélet végett okozott számomra gondot. Sokkal inkább tudatlanságomra döbbentett rá. Hogy verset írok, de a magyar költészetet alig ismerem. De jobb ha egyszerűen azt mondom, hogy nem ismerem. Nem is ismerhettem, hiszen sem otthon, sem a szlovák iskolában nem találkoztam vele. Azonban még akkor is inkább valahol az ösztöneim mélyén jelentkezett ez a hiányérzet, s nem az értelem, a tudatos létezés szintjén. így hamar bizonyossá vált számomra, hogy rengeteg pótolnivalóm van. Csak megint ugyanaz a kérdés ismétlődött meg, hogy hogyan és miként - s főleg: mikor? - pótoljam a pótolnivalókat?! Könyvek kellettek! Jó és hasznos könyvek. Mert nem az volt a baj, hogy nem olvastam, hanem az, hogy nem azokat - nem olyan könyveket olvastam, amelyek segítettek volna. Egyrészt Lajos bátyám tízfilléres regénytárának tucatjai jelentették az „irodalmat” , másrészt az ötvenes években hozzánk került sematikus, főleg a második világháborúról szóló szovjet regények jelentették olvasmányaim java részét. Mint például Az aranycsillag lovagja, Az Ifjú gárda, a Távol Moszkvától, vagy A volokolamszki országút - hajói emlékszem ez utóbbi címére... És ezek a regények bizony - akkor - komoly hatással voltak rám. (Érdekes módon közben eszembe se jutott e regények cselekményét összevetni valós háborús élményeimmel, emlékeimmel, a szovjet hadsereg testközelről megismert cselekedeteivel. Hogy miért, annak okát, magyarázatát nem találom.) Sok időnek kellett eltelnie, amíg e hatás alól ki- és megszabadultam. Köze volt ehhez természetesen annak, hogy az iskolában folyamatosan megismerkedhettem a magyar irodalommal általában, s egy-egy írói-költői életmű java részével is. De - újra mondom - sok időnek kellett eltelnie, amíg idáig eljutottam. Természetesen az én irodalmi érdeklődésem ott és akkor, amolyan harmadvagy sokadrangú kérdés volt, s rajtam kívül az égvilágon senkit sem érdekelt. Hétköznapi tennivalóink nem erről szóltak. A szakmára való felkészülés determinálta azokat a hónapokat, éveket. Elsősorban a nagyüzemi — szövetkezeti - gazdálkodás szervezeti felépítése, különböző szakágazatok szerkezete, egymásba kapcsolása - vagy kapcsolhatósága —, nemkülönben a növény- és állattenyésztés elméleti és gyakorlati tudnivalói. Olyan újfajta ismereteket kellett elsajátítanom - elsajátítanunk —, amelyek alapvetően különböztek attól a hagyományos gazdasági rendszer szervezettségétől és folyamataitól, amelyeket korábban odahaza megismertem és - legalábbis nyaranta - gyakoroltam szüleimmel együtt. Létezett ebben a hagyományos rendszerben is mondjuk vetésforgó, vagy annak egy hazai változata, de az sokban eltért az iskolában megismert, tudományos alapokon nyugvó vetés-
