Irodalmi Szemle, 2010

2010/12 - Csáky Károly: Czobor László (1850-1942)

Czobor László (1850-1942)

69

beamterekből került ki. Irányító befolyást a közügyekre azonban a polgárság gyakorolt. ” Ezeket a polgárokat magyaroknak tartotta Czobor, ami elsősorban haza iránti hűségűkben és külsőségükben (öltözet) nyilvánult meg. De nézzük csak, milyen előkelőségeket sorol fel! A vaskereskedők közt a Schaller családot, az aranyművesek közt a Trautner, Kuszi, Bohus, Szládek nevüeket, a rőfösöknél Gaitnert, Helmreichet, Kolbenhayert, Eriit és Lisztet említi. A híres Fajnor und Neffe fűszer- kereskedés később Vankovitsé lett, de árulták a fűszert a Zelenka, Lukács, Sommer, Dimák, Priviczky, Cerva, Adamovszky, Aschner és a Plank nevüek is. Híres könyv- kereskedők és nyomdászok voltak a Joergesek. A mészárosmesterséget a Finkák, Podhragyayak, Száderek, Sailereк és a Hitlerek űzték. A szűcsöt Knaskómk, a kerékgyártókat Hozseknak és Grilluszmk hívták. A pékipart a Baumerth, Greguss, Oszwald családok vitték. Pischléк tímármesterséggel foglalkoztak; Kabina szappanos volt, Bránszky és Waltersrdorfer könyvet kötött; a Fizély-család lakatos- munkát végzett, Ochstendung üveget árult; Ekkensperger és Párvy kalapot készített, Schmidt rézöntő, Hovorka kalapos, Itmler takács, Bernhardt harangöntő volt. S akkor még sok-sok selmeci mestert és polgárt nem soroltunk fel.

írt Czobor a zömmel szlovákul beszélő hevérekről is, s elmondja, „Speciális életviszonyaikból táplálkozott a kedélyviláguk is. A földalatti munka és a pálin- kaivás degenerálta őket testileg, sokakat szellemileg is. ” De halottaikat parádésan eltemették, mint Czobor írja: „A bányászénál meghatóbb és külső megniylvánulá- saiban szebb temetést nem láttam. ” A hevérség, mely grubenrokkban járt és börkő- tényt viselt, „szerette a parádét a templomban is. A német és a tót templomban ünnepi mise alatt, hat-hat viaszfáklyavivö bányász vonult be cifra bányászöltözetben, és helyet foglalt a templom hajójában az ájtatos közönség sorai közt. Egyikben hófehér ruhában, térdnadrágban, csatlós cipőben, a másik - tót templomban - zöld kalpag, fehér blúz, piros nadrágban, csizmában és mindkét helyen hátul börkötény- nyel jelentek meg... /.../ Csodálatos, hogy ezt a nemzeti színben játszó ruhát valamikor megtűrte az abszolut-kormány is. ” (1927:69-70) Hát ez is Selmecbánya valós képéhez tartozott! Csak ezeket is ismerve lehet a helytörténet kutatójának valamiféle következtetést levonnia a tönténések alakulásából.

Czobor könyve néhány értékes néprajzi adatot is tartalmaz. Olvashatunk például abban a szlovák vidékeken tartott egyhetes lakodalmakról, a szitnyalehota- iak jogszokásáról: a bíró által kiküldött kőkockáról, amely engedelmességre intette azt, aki megkapta. De szó esik a falvak közti ellentétek ilyen-olyan okairól, a sorozás előtt álló szlovák legények ujjcsonkításáról, az egykézésxö\, a dacsólami mogyorószüret megkezdésének szokásairól stb.

Érdekesek és tanulságosak Czobor portréi is. Bolgár Endrét, a csalomjai születésű alispánt úgy jellemzi, mint akit sokan szerettek egyéni nagy k\>alitásaiért, de csak kevesen kedvelték nyíltságáért, mert „Híjjával volt ö azoknak a tulajdonságoknak, mikkel olcsó népszerűségre szert tenni lehet. /.../Gyűlölte a kétszínűséget