Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Csáky Károly: Czobor László (1850-1942)
70 Csáky Károly és azt kérlelhetetlenül ostorozta is. Körében nem tűrte a léha embereket és üldözte őket a maró gúny fegyverével. ” (1927:7-8) Majthényi László főispánról elmondja, hogy a szabadságharc alatt ugyan nem a magyar ügyet szolgálta, de ,,biztosi minőségében több honfitársán segített’’ Majd így folytatja Czobor: „Majthényi, mint vendégszerető háziúr és társalgó, a legkedvesebb emberek egyike volt, kikkel az életben találkoztam. László napján Leszenyén, később Lukanényén számos tisztelője sereglett össze a háziúr ünneplésére. ” (1927:10) A megye különleges emberéről, Totovits Kálmán Szentsír-lovagról is megemlékezik, aki „ a vármegye házi zsidaja és a mindekori fő- és alispánok legkészségesebb híve’’ volt. „Emellett azonban a hiúságig önérzetes volt és buzgó katolikus, pedig az édesanyja szerb hitű volt. Vallási buzgalma jutalmául a Szentsír lovagja lett, mely fantasztikus uniformissal járt. Űrnapján, mikor a fekete keresztes hófehér köpönyeget magáraöltötve sarkantyús lovagi csizmában, spádéval az oldalán a baldachin után az utcán végig lépkedett, az asszonyok torkán akadt az énekszó a nagy csodálattól. ” (1927:29-30) A szlovák Andrej Kmeťmi ellentmondásos dolgokat ír Czobor. Elismeri erényeit és nagy tudását, ugyanakkor sajnálkozik, hogy megmaradt szlováknak: „A fent- nevezettek holtig megmaradtak tótoknak, kiket akkor pánszlávoknak neveztünk. Kár értük, mert Kmeť igen értékes ember volt, botanikus, külföldön is jó hírnévnek örvendett, aki Haynald érsekkel, mint neves botanikussal is sűrű érintkezést tartott fenn. ” (1927:40) Lényeges dolgokat mond el viszont Rudnay Béla főispánról, akivel kapcsolatban - mint írja - „Kitűnt még az is, hogy a munkában jópéldával jár elöl, hogy érti a mesterségét; és végül még kitudódott az is, hogy elegendő energiával is rendlekezik ahhoz, hogy a közigazgatást a politika hullámveréseitől megóvja. Mindezek újdonság ingerével hatottak reánk, akik szokva voltunk ahhoz, hogy az utka- parók politikai pedigréjét is megnéztük, mielőtt őket a szolgálatba felfogadtuk. De való igaz az is, hogy Ipolyságtól nem volt elragadtatva. Kifogásolta a higiénáját, okolta a várost azért, hogy elmaradt, nincsen kanalizálva, nincsen járdája, nincsen fürdője. Selmecre gravitál a vármegyeházával, ha Ipolyság nem lép a haladás útjára." (1927:40-41) Lám milyen megszívlelendő sorok ezek a mai városvezetők számára is! Idézhetnénk még hosszan a jellemzéseket s egyebeket is Czobor könyvéből. Az akkor létező felvidéki kultúregyesületet, az FMKE-t bemutatva arról si tudomást szerezhetünk például, hogy Czobort is elragadta olyankor a politikusi hév, a századvégi nacionalista hullám fuvallata. Ez a magyar kultúra felvidéki terjesztésének, a magyar nyelvoktatás szlovák falvakbani szorgalmazásának túlzott buzgólkodása körül nyilvánult meg elsősorban. Mindezt leszámítva azonban Czobor nem volt a szlovák nép ellensége, sőt annak felemelkedését szorgalmazta, különösen a XIX.
