Irodalmi Szemle, 2010
2010/12 - Csáky Károly: Czobor László (1850-1942)
Czobor László (1850-1942) 61 A pomológus és a közigazgatás szakembere Czobor Lászlót a Magyar Életrajzi Lexikon elsősorban mezőgazdasági szakemberként tartja számon. Kiemeli, hogy „1906-ban belépett az Országos Magyar Kertészeti Egyesületbe, itt rövidesen alelnök, 1919-1932 között az Egyesület elnöke. Az intenzív, belterjes földművelés szószólója. A magyar kertészet, különösen a gyümölcstermesztés érdekében fontos irányító és szervező munkát fejtett ki." (Kenyeres, 1967:327) A föld és természet iránti szeretetet már korán magába szívta Czobor, akárcsak a fák, növények iránti érdeklődését. Igaz, nem mezőgazdászától tanult, de mindig földközelben maradt, érzékeny volt a földművelő parasztok élete iránt, s ezért végzett tisztviselői munkája mellett egyféle felvilágosító és életmódjobbító tevékenységet is. A Hontvármegyei Gazdasági Egyesület működtetésében gyümölcsészeti szakemberként vett részt. 1879-ben egy csábrági majálison alapította meg a Bozóki Járás Gyümölcstermesztő Egyletét. 1884-ben a megye északi részében kertészkedők kis egyesületét Felsőhontmegyei Gyümölcsfatenyésztő Egyletié alakította. A fent említett egyletről később maga Czobor is megemlékezett Pomológia című írásában, melyben az alábbikat olvassuk: „Ez az egylet két lelkes férfiúnak köszönheti létét és felvirágoztatását: Orosházy Péter szuhányi ev. tanítónak és Raphanides Sámuel cserii ev. lelkésznek, kiknek pomológiai tudásuk bőséges tárházából táplálkozva, munkához láttunk, hogy fáradságot nem ismerő szorgalommal alapját rakjuk le a nép vagyoni jólétének. Hogy több százezer gyümölcsfa került a nép birtokába ingyen, hogy a vármegye legészakibb és legelhagyottabb vidékének népe megvagyonosodott, hogy a járás sivár képe a kiültetett fáktól megszépült, azt jórészt mind ennek a két apostolnak köszönhetjük, kiknek buzgó munkatársai a községek tanítói voltak. Ok voltak azok, kiknek tanácsára hallgatva, a nyilvános táncot csak azon község ifjúságának engedélyeztem, mely szorgalmasan végezte dolgát a községi faiskolában is. “ (Czobor, 1927:32-33) Eme buzgólkodásnak köszönhető, hogy rövid időn belül egy egyleti és huszonöt községi faiskola létesült, melyek „ontották a gyümölcsfák százezreit sok évig. Azok az ekhós szekerek, miket a gyümölcsérés idején Budapesten a Hunyadi, Rákóczi és Tisza Kálmán téren, a Duna-parton (naponta 50-60-at) sorjábant állni láttunk, mind Korponáról és annak vidékéről kerültek oda. Ennek az egyesületnek működése a csehek bejövetele óta szünetel, de a pomológia iránti szeretet ott él a lakosság szívében. “ (Czobor, 1927:33) Több írásában is érinti Czobor a pomológiát. A Hanti históriákban a perencs- falvi evangélikus tanítót, Bodnár Mihályt, említi, a tipikus pedagógus alakot, „ aki a- zonban két generációt nemcsak a betűvetésre tanított meg, hanem a gyümölcsészet- re is. Mikor kitavaszodott, kosárkával a karján végigbolyongta a határt és jó fajtáikkal szorgalmasan beojlógatta a vad gyümölcsfákat. Azt sem tudta, hogy kivel tesz jót, hisz jutalmat érte senkitől sem várt. “(1927:91-92)
